Válaszok

Sziasztok!
Sajnálom, hogy csak most írok és most sem hozok fejit, de sajna most oltárian sokat tanulok az érettségire és az utóbbi 8 napban nem is voltam gép közelben.
Lilla nem bántottál meg, tényleg nagyon szívesen venném a véleményedet. Én erről azt vallom, hogy mindenki írja meg bátran amit gondol, úgyis én döntöm el, hogy hiszek e neki(akár jó vélemény akár rossz) vagy nem.
Tényleg várom a véleményed :)))))
A fejezet nem tudom, hogy mikor kerül fel, remélhetőleg a jövő héten.
nagyon sajnálom
Pusszancs
Timi

Olvasói közlemény!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Kedves Olvasók!

Köszönöm Bonnienak a komit és Lilla véleményét kíváncsian várom.A fejezetről csak annyit, hogy készül és remélem hamarosan kész leszek vele és végre ti is olvashatjátok.Köszönöm a komikat még egyszer!!!

Pusszancs

Timi

12.fejezet

Sziasztok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Tudom, hogy rég nem jelentkeztem, viszont most hoztam a fejit, bár tudom, hogy nem lett valami hosszú, de úgy gondoltam, hogy ez is több a semminél. A kövi részről nem tudok semmi pontosat, mármint hogy mikor kerül fel, de remélem hamar. Erről a fejiről, csak annyira, hogy remélem mindenkinek tetszeni fog és, hogy a vége miatt pedig senki nem fog megbotránkozni. 
Várom a komikat.
Pusszancs
Timi






Prue szemszöge:


Miután jó ízűen megreggeliztem úgy gondoltam most már tényleg haza kéne mennem, ezt meg is osztottam Edwarddal:
-Edward esetleg valaki ráér és visszatudna vinni Londonba?-kérdeztem tőle kedvesen.
-Persze, de nem kell keresni mást, én hoztalak ide, úgyhogy én is viszlek vissza-válaszolta egy mosoly kíséretében.-Alice készített ki ruhákat ha esetleg át szeretnél öltözni és természetesen a fürdőt is használhatod-mondta.
-Aha... Így akarod a tudtomra adni, hogy nem vagyok elég csinos és ráadásul még büdösnek is tartasz, na ez szép mondhatom-játszottam a durcit és reménykedem, hogy bevette és nem lát át a színészkedésemen.
-Kicsim én nem így gondoltam, mármint nem vagy büdös és azt meg tudhatnád, hogy még egy krumplis zsákban is csinos lennél, szóval ne értsd félre minden mondatom, rendeben?-kérdezte
-Rendben.Köszönöm és akkor, ha megkérlek megmutatod, hogy merre találom a fürdőt.
-Persze, gyere.-fogta meg a kezem és húzott az emelet felé, majd ott betolt a szobájába és onnan egy ajtóhoz lépett-Ez az, parancsoljon, hölgyem-mondta szertartásosan és még meg is hajolt.
-Köszönöm, uram. Sajnos borravalóval nem szolgálhatok, de ha a megfelel magának megkaphatja természetben.
-Ohhhh hölgyem erre nem is mertem számítani és ne aggódjon én ezt a fizetési módot jobban kedvelem.
-Ez meglepő, de legyen ahogy ön akarja, de mielőtt fizetek kérem szabja meg az összeget.
-De hölgyem ezt mégis, hogy gondolhatja, nem vagyok koldus aki könyöradományra szorul, az összeg csakis öntől függ, csakis annyit érdemlek amennyit ön igazságosan tart.-mondta még komolyan, de a szája sarka már nem sokáig tudja tartani ezt a maszkot, mert a szeme már az el fojtott nevetéstől csillog.
-Uram, azt hiszem most nem kötött jó üzletet, ugyanis az ön szolgálata, hogy is mondjam elengedhetetlen számomra így megkérem, hogy legyen a személyes hordárom és idegen vezetőm, természetesen kiváló fizetés kapna.-válaszoltam, de már én is éreztem, hogy nem bírom sokáig ezt a színjátékot.
-Hölgyem ez aztán a megtiszteltetés, örömmel elvállalom, nem is tudom, hogy hogyan is fejezzem ki a hálámat ön iránt. Egy kikötésem azért lenne a fizetést csakis természetben adhatja és csakis nekem fizethet ily módon, és a fizetést folyamatosan kérem nem pedig egy nagy összegben, ha ezt elfogadja, akkor a megállapodás megköttethet.
-Természetesen uram, én is pontosan így gondoltam.
-Akkor hölgyem máris elkezdheti a fizetést-mondta mosolyogva
-Természetesen, uram azonnal-és nem is haboztam,annyira kívántam már édes ajkait, hogy azonnal rájuk tapadtam. Edward is meglepődött hirtelen hevességemen, de most ez sem érdekelt csak az, hogy Edward velem van és érzem hideg, kemény ajkait és testét nekem nyomódni, viszont ahogy őt is hatalmába kerítette a szenvedély neki nyomott az ajtónak és a keze a fenekemre csúszott, majd belemarkolva felemelt én a női ösztönömet követve, pedig átkaroltam a csípőjét, viszont így az ágyékunk egymásnak nyomódott és megéreztem, hogy Edward mégis mennyire vágyik rám és ez kicsit megijesztett, viszont Edwardból ez a póz már reakciót váltott ki ugyanis amikor testünk találkozott belenyögött a csókunkba és még vadabbul kezdett el csókolni, majd elkezdett vetkőztetni először csak az egyik gombot gombolta ki, majd utána éreztem, hogy a többit is ki akarja gombolni, viszont nálam már ezerrel szólt a vész jelző így megpróbáltam finoman eltolni magamtól, de csak annyira, hogy tudja egy kicsit álljunk le, de ő nem igazán ezt vette le az én próbálkozásomból, sokkal inkább azt, hogy én is azt szeretném, ha ő is levenné az a fölsőjét így megragadta az alját és levetni készült amikor végre megtaláltam a hangom és végre eltudtam makogni, hogy mégis mit szeretnék.
-Edward ne .... vedd le ....kérlek-pihegtem, mivel eddig nagyon elvolt foglalva a szám nem sok oxigén jutott a tüdőmbe és ez most megbosszulja önmagát
-Tessék, mit szeretnél, azt hogy ne én vegyem le?-kérdezte úgy hogy abból én rájöttem, hogy mire gondol
-Nem ..én ...nem akarom, nem így ....ez így túl....túl gyors sajnálom. Tényleg sajnálom, mármint én akarom csak ez így nem is tudom, soha nem így képzeltem, mármint, de nehéz ez-most már ment az teljes beszéd.
-Ohhhh kicsim emiatt ne magyarázkodj, értem. Ez így túl gyors és az elsőt nem így szeretnéd, viszont ezzel nem azt akarod mondani, hogy nem velem és, hogy nem tetszett amit most csináltunk, csak egy kicsit gyorsnak gondolod és azt szeretnéd a ha le lassítanánk egy kicsit és ezzel egy kicsit még várnánk, igaz-kérdezte miközben letett a földre és elhúzódott tőlem.
-Igen, tényleg ezt akartam mondani.-ekkor viszont eszembe jutott valami, attól, hogy én most nem szeretném, neki nem muszáj velem szenvedni, így gondoltam segítek neki, így miközben ő velem szemben állt....

11.fejezet

Sziasztok !!!!!
Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a fejezetet, de végzős vagyok és most sajnos minden összejött. Nem tudom, hogy folytatás mikorra várható, de reményeim szerint hamarosan.Tényleg sajnálom, remélem megértitek és még mindig olvasni fogtok, de nem is szaporítom tovább a szót, a lényeg, hogy itt az új feji. A fejezetről röviden csak annyit, hogy tudom ez most nem lett valami esemény dús, de néha egy két ilyen fejezet után robban a bomba. Akkor hát jó olvasást.
Pusszancs
Timi


U.i.: A helyesírási hibákért előre is bocsi. XDXD


Prue szemszöge :


Egyszer csak azt éreztem, hogy valami megérinti az arcomat nem tudtam elképzelni, hogy mégis mi lehet, így gyorsan végig gondolva a lehetőségeket, a saját védelmi ösztönöm ajánlotta a megoldást, mégpedig a leterít és kifaggat módszert. Nem telt bele fél másodpercbe és máris tudtam, hogy mit kell tenni, hála a sok éves önvédelmi tanulmányaimnak. Így hát első lépésben kipattantam és közben megragadtam a támadóm karját és egy lendületes forgással, majdnem sikerült is leterítenem. Viszont ekkor meghallottam a támadóm hangját és elöntött a nyugalom és ezt az érzést rögtön követte is a megbánás.
-Szerelmem, nyugi én vagyok.-mondta megnyugtatóan, miközben visszahúzott maga mellé. - Mi történt kedvesem-érdeklődött komolyan.
-Semmi, én csak megijedtem. Mármint még soha nem keltem arra, hogy valaki birizgál és megijedtem.-mondtam gyorsan és mentegetőzve - Én tényleg sajnálom, nem is tudom mi járt a fejemben. Na jó tudom, hogy mi járt, de én azt gondoltam, hogy valaki bántani akar és ez csak egy védekező mechanizmus volt a részemről-folytattam tovább a mentegetőzést.
-Héj, héj kicsim nyugodj meg. Nincs semmi baj.-mondta megnyugtatóan viszont visszatérhetnénk ahhoz a részhez, hogy még ne ébredtél valaki birizgálására? -kérdezte már kaján vigyorral a képén.-Ezt úgy kell értenem, hogy te még érintetlen vagy?-érdeklődött, de láttam hogy ezt komolyan kérdi, nem csak poénkodni akar.
Én egy ideig csendben gondolkodtam és azon agyaltam, hogy erre mi is a jó megoldás. Komolyan ezen töprengtem, mert nem tudtam rá a választ. Vajon ha bevallanám neki, hogy igaza van, akkor többé már nem kedvelne vagy elutasítana, mert én nem vagyok tapasztalt, de ha meg azt mondanám neki, hogy már nem vagyok szűz, akkor meg abból is egy csomó gond adódhat, Lehet, hogy pont ezért nem kellenék neki, mert azt gondolná, hogy én mindenkivel összefekszem. Nem tudok dönteni, erre a kérdésre nincs jó válasz, legalábbis szerintem, de mielőtt mégis megadhattam volna a kívánt választ, ő közbeszólt.
-Nem muszáj felelned, én nem ítélkezem feletted.
-Én nem az, hogy nem akarok válaszolni, csak nem szeretném, ha emiatt megváltozna bármi is köztünk.-mondtam halkan
-Bármit is mondasz az nem változtat a kapcsolatunkon és az érzelmeinken sem.
-Szóval ....... Én ....... hogy is mondjam. Ahhhhh igen , mármint én még az vagyok.-Ekkor viszont olyan dolog történt amire nem számítottam.
Ez az húgi, tudtam hogy még tiszta vagy-kiáltott fel  Emmett, olyan hangosan, hogy én meglepődve kaptam fel a fejem.Ekkor azonban egy sokkal megrázóbb dolog történt, mert rájöttem, hogy valószínűleg az egész család végig hallgatta az esti és a reggeli beszélgetésünket is, és hát ez elég zavaró volt.
-Azt hiszem jobb lesz, ha most lemegyünk reggelizni-mondtam és rámosolyogtam Edwardra.
-Igen persze, már biztos nagyon éhes vagy-mondta miközben épp a lépcsőn mentünk le.
-Ja éhes, de nem ételre, hanem a mi kis Edy fiunkra-mondta már röhögve Em. Amit Rose egy nyaklevessel jutalmazott.
-Hát lehet, hogy Edyt is felfalnám, de ha ő lett volna ma a terítéken, nem hiszem, hogy azt a konyhában akarnám elintézni,hanem fent a szobában. Bár ahogy így elnézem, neked nem lesz ilyen szerencséd, mert Rose a közeljövőben nem hiszem, hogy beenged a szobátokba.-válaszoltam és közben Rosera kacsintottam, majd ezután Edward felé fordultam és az ajkaira tapadtam. ezt csak azért tettem, hogy Emmettet megleckéztessem, de nem számoltam azzal, hogy milyen nehéz is lesz számomra ellen állni Edward kívánatos ajkainak, de nem engedtem, hogy a vágy eluralkodjon felettem, ezért megszakítottam ajkaink játékát, majd látványosan megnyaltam az ajkamat és így szóltam.
-Huuuuu tényleg étvágygerjesztő vagy.-Ez után lassan kisétáltam a konyhába ahol Esme várt.
-Hallottam, hogy lejöttök reggelizni és gondoltam csinálok neked valami finomat-szólt kedvesen egy mosoly kíséretében-Emmettel meg ne törődj ő már csak ilyen gyerekes, de pont ezért imádjuk.
-Köszönöm, nagyon jól néz ki-feleltem és az első falatot máris a számba helyeztem. Ez nagyon finom, köszönöm a reggelit mondtam miután befejeztem az omlettet.


Esme által készített ínyenc finomság:

10.fejezet

Sziasztok!
Bocsánat a késésért és azért is, hogy most csak ilyen rövid lett a fejezet, de sajnálatos módon nagyon sok volt a tanulni valóm.
még egyszer bocsi 
Komizzatok légyszi
Pusszancs:
Timi




Prue szemszöge:




Edward visszasétált az ágyhoz és bebújt mellém a takaró alá. Én a fejemet a mellkasára hajtottam és így kényelembe helyezve magam próbáltam elaludni, de ez nem tűnt egyszerű feladatnak, ha ő mellettem feküdt, de egy idő után mégis sikerült és átléptem az álmok világába.
Azt álmodtam, hogy Edward rétjén vagyunk és fekszünk egymás mellett és beszélgetünk mindenféléről, hogy még jobban megismerjük egymást. Nagyon élvezem ahogy a nap sugarai cirógatják a bőröm és közben Edward édes hangon meséli az életét. Váratlanul megváltozott az álmom és egy hideg helyen találtam magam és sötétség vett körül és bármennyire is próbáltam kinyitni a szemem, nem voltam rá képes. Aztán a sötétben várva a reggelt egy párbeszédre lettem figyelmes:
-Ugye nem gondoltad komolyan?
-De, ő nem tett semmi rosszat, csak rosszkor volt rossz helyen. Te is tudod, hogy mi a feladatunk. Én csak a dolgomat végeztem.
-Te tényleg, úgy gondolod, hogy jó döntés volt az, hogy megmentetted?
-Lehet, hogy nem volt az, de ezt nem a mi feladatunk eldönteni.
-Az meg sem fordult a fejedben, hogy esetleg ő is olyanná válik?
-Nem, a méreg nem tudta kifejteni a hatását, szóval ő még mindig ember.
-Rendeben, tegyük fel, hogy még mindig ember, akkor mit csinálunk? Az osztálya már elment és gondolom már bejelentették az eltűnését.
-Két megoldás is az eszembe jutott. Az első az ha mi is beszállunk a keresésbe és mintegy véletlenül megtaláljuk. A másik, hogy hamis személyiséget kreálunk neki, és ezzel egész életében hazugságra kényszerítjük.
Ez már túl sok volt nekem, nem értettem, hogy mi történik és, hogy egyáltalán kiről van szó. Éreztem, hogy már nem bírom sokáig, próbáltam magamba fojtani a könnyeimet, de ez nem sikerült és a következő amit éreztem az az volt, hogy a félelem eluralkodik rajtam, mert mi van, ha rájöttek, hogy én hallottam őket, akkor velem mi fog történni. Ilyen és ehhez hasonló dolgok futottak át a fejemen, miközben azzal gyötörtem magam, hogy kiutat keresek.
Aztán már csak azt éreztem, hogy valaki rázogat és erre már felébredtem egy olyan álomból, amiről azt gondoltam, hogy a valóság.
-Prue szerelmem nincs semmi baj, ne félj nem engedem, hogy bárki is bántson.Tudom, hogy rosszat álmodtál, de próbálj meg megnyugodni és utána meséld el szépen, hogy mit álmodtál az segíteni fog.
-Én ...nem tudom ....én nem ...tudom-nyöszörögtem neki, kérve ezzel arra, hogy ne feszegessük a témát, de sajnos ő nem akarta abbahagyni.
-Kérlek, kicsim.-mondta miközben letörölte a szememből előbújó könnyeket.
-Kérlek, értsd meg, hogy nem megy. olyan félelmetes volt én azt hittem, hogy megfogok halni. Én... olyan valóságos volt, mintha tényleg megtörtént volna.
Ezután kitört belőlem a zokogás és Edward magához ölelve csitítgatott. Reméltem, hogy nem fog kérdezősködni az álmom felől.
-Szerelmem, most már próbál megnyugodni és nem gondolni rossz dolgokra. Én itt vagyok és vigyázok rád, nem eshet semmi bajod.-mondta gyengéden, miközben simogatta az arcom.
-Rendben, de tényleg nem hagyj egyedül.
-Nem foglak-nyugtatott meg és e célból egy gyors csókot nyomott ajkaimra.Így újból átléptem az álmok világába.


Az ágy amiben első éjszakájukat töltötték:

9. fejezet

Sziasztok!!!
Itt van a következő fejezet, sajnos ezt nem tudtam átnézni és ezért lehet, hogy helyesírási hibákat fogtok találni. Előre is elnézéseteket kérem. A következő hír nem fog boldoggá tenni senki, a következő rész lehet, hogy egy kicsit késni fog. Sajnálom, de sok a tanulnivalóm és így nem megy minden simán.
Köszönöm az előző fejezethez a komit!
Pusszancs
Timi




A fejezet:


Edward szemszöge:
 Amikor elmondta, hogy szerinte miért nem lehetünk együtt, nagyon megörültem, hisz nekem még volt egy titkom amit még nem árultam el neki méghozzá, hogy ő az énekesem. Elhatároztam itt az ideje, hogy beavassam őt is, így hát neki álltam a vallomásomnak.Az elején kezdtem és reménykedtem, hogy a végén számomra kedvező választ hallhatok kedvesem szájából.
Mi lenne, ha bevallanék neked egy dolgot. Méghozzá azt, hogy a te véred énekel nekem, az első perctől kezdve. Ne ne vágj közbe. Ezért nem mentem közelebb hozzád a sikátorban, épp a vadászatról jöttünk haza, amikor meghallottam azoknak a mocskoknak a gondolatait, úgy éreztem segítenem kell neked. Amikor odaértünk még intenzívebben éreztem a véred illatát, de tudtam, hogy nem bánthatlak, bármennyire is csábít a véred. Aztán másnap amikor a terembe lépve megéreztem ugyanazt a finom és mindennél jobban csábító illatot, azt hittem, hogy nem tudok ellen állni, de végül is sikerült. Aztán amikor meghívtalak kávézni az már sokkal, de sokkal könnyebb volt, ahogy sokat éreztem az illatod, nem mondom, hogy már nem csábított, de már nem volt meg az a nagyon erős kényszer, hogy kiszívjam a véred. A kávét is azért ajánlottam fel, mert megakartalak ismerni. Az elején még nem tudtam, hogy te más vagy, hogy te talán el tudnál-e fogadni olyannak amilyen vagyok. Ezután minden csak rosszul sült el az, hogy elküldtél magadtól, aztán a saját titkunk felfedése és végül az én baromira jó beszédem rólad. Tudom, hogy ez most nem tünik valami normális menetnek, de én azt szeretném, ha nem állítanánk direkt még több falat a kapcsolatunk útjába. Szerintem így is lesz ép elég akadály amit majd együtt kell leküzdenünk. Basszus a legfontosabb dolgot elfelejtettem az egész beszédnek az volt a lényege, mármint amire fény akartam deríteni az az, hogy hogyan is érzek írántad. Szeretlek, tudom most biztos azt gondolod, hogy ilyen rövid idő alatt ez nem történhet meg, de igen megtörtént, mégpedig velem és ha ezt nem akarod tudomásul venni, hát jó, de azt tudnod kell, hogy én mindig szeretni foglak és akkor is meletted leszek és vigyázni, törödni és figyelni foglak, ha ne talántán mégis elküldenél. Viszont lenne egy kérdésem, volt időm azon gondolkodni, amit mondtál és arra lennék kíváncsi, hogyan értetted azt, hogy meghalt, mert azt már tudom, hogy nem hazudtál, csak érdekel, hogy mégis mi történt. Nem muszáj válaszolnod, de szeretném tudni a történet végét.-tudtam, hogy a vallomásomtól minden rendbe jön vagy mindnet tönkre teszek vele, de válalltm a kockázatot és miközben ezen töprengtem figyeletem kedvesem reakcióját is. A következő pillanatban kedvesem egy kérdést tett fel amire én őszintén válasoltam:
-Te....te .......tényleg szeretsz?
miután megkérdezte én elmondtam, hogy igen és  folytatni akartam, de bennem akadtak a szavak, mivel lágyan megérintet az ajkaimat, amitől rögtön elnémultam és ő így folytatta, s én mérhetetlenül boldog lettem.
-De hiszek neked. Én sem tudom, hogy- hogy, vagy hogy épp miért, de én is így érzek irántad. És mielőtt még rosszra gondolnál, én örülök neki és most hogy tudom,  hogy szeretsz és ráadásul az énekesed is vagyok, így már nem akarok több akadályt köztünk, sőt azt szeretném, ha felhőtlenül boldogok lennénk, méghozzá együtt.
Erre egy nagyon kicsi választ tudtam csak kinyögni, hisz akkora boldogság tombolt bennem, hogy majd szét robbantam tőle.
-Én is ezt szeretném.
Ez után én vártam hogy folytatja a mesélést és végre megtudthatom, hogy mégid mi történt, de úgy látszik ő nem így tervezte. 
De valamit kiszurhatott mivel a következő kérdése ez volt:
-Mire vagy még kíváncsi?
-Semmire-válaszoltam, mivel úgy gondoltam, hogy ha nem tudja hogy mégis mir , pedig az előbb tettem fel a kérdést, de igaz hozzáfűztem azt, hogy ha nem akakr, nem muszáj válaszolnia, de én akkor is tudni akakrom, hogy mi történt. 
Viszont az én válaszom láthatólag feldühítette, amit természetesen nem akartam. Ezután egy kisebb vita alakult ki köztünk, végül egy ide egyáltalán nem illő kérdét tett fel nekem, amire nem tudtam, hogy miért is kíváncsi.
-Figyelj Edward, én amikor elájultam, esetleg beverhettem a fejem?
-Nem szeremem, miért?-kétrdeztem hisz nem értettem a kérdés célját, aztán mai ezután következett, arra egyáltalán nem számítottam, ugyanis azt állította, hogy nem hallotta a kérdésem, ami hihetetlennek tűnt, aztán meg elkezdett mentegetőzni, majd megkét, hogy tegyem fel újra a kérdést, hát így is tettem. Egy rövid ideig csendben volt, majd belekezdett a mesélésbe.
-Az elején még én se tudtam, hogy vámpír. Nagyon jól elvoltunk sőt igazán megkedveltem. Aztán egyszer csak bevallotta, hogy szeret engem és szeretné, ha a felesége lennék, én ennek nagyon örültem sőt boldog voltam. Tehát elérkezett az idő, hogy bemutassam a szüleimnek, elvittem hozzánk vacsira, de amikor anyám meglátta az ajtóban. Nem hitt a szemének. Ezt csak később tudtam meg, ugyanis amikor terhes volt velem, akkor egyszer álmában eljött hozzá egy angyal lehet, hogy nem az volt, de anya úgy gondolta, hogy az mivel gyönyörű volt és szikrázott a bőre, mintha ezer apró gyémánt borítaná, és az angyal azért jött, hogy fegyelmeztesse. Elmondta, hogy vannak vámpírok, hogy honnan lehet őket megismerni és, hogy rám milyen kockázatot fognak jelenteni a vámpírok. Ő ezt addig soha senkinek nem említett, hogy valaha is tudott volna erről, de akkor ott amikor meglátta, rájött, hogy minden amit eddig nem hitt valósnak az nagyon is az. innen változtak meg a dolgok, nem engedte be Danielt, ez volt a neve a vámpírnak, a házba, sőt megmondta, hogy többé ne merjen a közelemben lenni, mert idézem szó szerint ezt mondta "Ő tudja, hogy mi ő és tudja, hogy én nem vagyok az ő számára la tua cantate, és így csak megöli magát", ezen én akkor nevettem, bár nem tudtam, hogy az anyám tud latinul, de akkor is vicces volt, hogy az én 165 centiméteres anyukám megfenyegeti a barátom aki legalább fél méterrel magasabb mint ő. Ezután történtek változások az éltemben. Anyu könyörgött apunak, hogy költözzünk el és mivel apu szerette őt így elköltöztünk. Anyunak azt az egy feltételt kötötte ki apunak, hogy olyan helyre menjünk ahol sokat süt a nap. Aztán egyik nap nem mentem időben haza, anyám nagyon aggódott miattam és aznap amikor hazaértem beavatott mindenbe. Azt is elmondta, hogy azóta, hogy rájött, hogy igenis léteznek vámpírok azóta kutatásokat folytat ilyen ügyben és már bővültek az információi, nem csak azokra támaszkodott amiket az angyal mondott neki. Arról, hogy Daniel meghalt csak annyit tudok, hogy egyszer osztálykiránduláson voltuk és ott találkoztam a régi társával, a kíváncsiságom legyőzött és oda mentem hozzá, kérdezősködtem, sajnos nem tudtam, hogy mi is lesz ennek a vége. Ugyanis én arról a kirándulásról már nem emberként tértem vissza.
Megdöbbentett, az amit hallottam, hisz én ilyenről még nem hallottam. A végén meg oltári dühös és féltékeny lettem, amikor megemlítette, hogy Daniel utána kérdezősködött. Valójában az utolsó mondata után kétségbe estem, hogy lehet az hogy nem ember, az nem lehet, itt van mellettem és hallom ahogyan ver a szíve. Ezenkívül még sok más dolog is az emberségét bizonyítja, ilyen hogy élemet fogyasztott vagy az, hogy elájult és a rossz reflexei és még egy sor kis apróság, ami azt árulja el hogy ő ember.
Az utolsó mondata után felemeltem a kezem és jeleztem, hogy álljon meg egy kicsit így is tett. Közben hallottam ahogy a családom gondolatban üzen nekem, hogy derítsem ki, hogy ezt, hogy is értette. Viszont ami meglepett, hogy itthon találom őket, mivel Alice üzent a beszélgetésünk elején, hogy elmennek és minket itt hagynak beszélgetni, de ezek szerint visszajöttek, csak én nem vettem őket észre.
-Kérlek folytasd-mondtam és várta a folytatást ezzel nem csak az én, de a családom kívánsága is teljesült ezekívül talán megtudhatom a történet végét.
-Szóval ott hagytam abba, hogy már nem emberként tértem vissza. A nő Julia megharapott, de szerencsémre, mivel kiválasztott vagyok így nem esett bajom, mármint úgy értem, hogy nem változtam át vámpírrá csak egy nagyon kis része a méregnek tudott felszívódni, így nem is lettem vámpír, de már ember se vagyok. Azt meg hogy nem esett bajom, csak annyit jelent, hogy majdnem elvéreztem, de szerencsére ez nem történt meg.
Ahogy folytatta a történetet, egyre dühösebb lettem és legszívesebben azonnal megkerestem volna azt a Juliat aki bántotta a szerelmemet. Valószínűleg ezt le lehetett olvasni az arcomról, mivel Prue megszorított a kezem ezzel jelezve, hogy figyeljek rá. 
-Már nem tudod bántani és tudom, hogy te akkor se bántanád. Most csak a düh vezetné a cselekedeteidet, de te jó vagy és az végül megakadályozna téged abban, hogy bármikor rosszat tegyél. Ő még aznap meghalt amikor megharapott, de ez már egy másik történet és most egy kisit pihenni szeretnék. Ha lehet-kérte lágyan én meg mint, akit bolha csípett meg felálltam az ágyról és már indultam az ajtó felé, amikor meghallottam a hangját.
-Edward, nem lehetne arról szó, hogy itt maradsz mellettem?-kérdezte aranyosan.
-Természetesen, hogy lehet, de azt gondoltam, hogy kényelmesebb nélkülem.-válaszoltam neki.
-Nem kényelmesebb-ezzel felhúzta a takaró szélét és megütögette maga mellett az ágyat-Akkor jössz?-kérdezte mosolyogva.

8. fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a következő fejit, köszönöm a komikat, és remélem most is megírjátok a véleményeteket.
Igyekszem a folytatással.
Pusszancs
Timi


A fejezet:




Bevallottam, hogy kell nekem és, hogy vágyom rá. Ő persze nem úgy reagált rá mint, ahogy vártam, hanem a következőt mondta.

-Mi lenne, ha bevallanék neked egy dolgot. Méghozzá azt, hogy a te véred énekel nekem, az első perctől kezdve. Ne ne vágj közbe. Ezért nem mentem közelebb hozzád a sikátorban, épp a vadászatról jöttünk haza, amikor meghallottam azoknak a mocskoknak a gondolatait, úgy éreztem segítenem kell neked. Amikor odaértünk még intenzívebben éreztem a véred illatát, de tudtam, hogy nem bánthatlak, bármennyire is csábít a véred. Aztán másnap amikor a terembe lépve megéreztem ugyanazt a finom és mindennél jobban csábító illatot, azt hittem, hogy nem tudok ellen állni, de végül is sikerült. Aztán amikor meghívtalak kávézni az már sokkal, de sokkal könnyebb volt, ahogy sokat éreztem az illatod, nem mondom, hogy már nem csábított, de már nem volt meg az a nagyon erős kényszer, hogy kiszívjam a véred. A kávét is azért ajánlottam fel, mert megakartalak ismerni. Az elején még nem tudtam, hogy te más vagy, hogy te talán el tudnál-e fogadni olyannak amilyen vagyok. Ezután minden csak rosszul sült el az, hogy elküldtél magadtól, aztán a saját titkunk felfedése és végül az én baromira jó beszédem rólad. Tudom, hogy ez most nem tünik valami normális menetnek, de én azt szeretném, ha nem állítanánk direkt még több falat a kapcsolatunk útjába. Szerintem így is lesz ép elég akadály amit majd együtt kell leküzdenünk. Basszus a legfontosabb dolgot elfelejtettem az egész beszédnek az volt a lényege, mármint amire fény akartam deríteni az az, hogy hogyan is érzek írántad. Szeretlek, tudom most biztos azt gondolod, hogy ilyen rövid idő alatt ez nem történhet meg, de igen megtörtént, mégpedig velem és ha ezt nem akarod tudomásul venni, hát jó, de azt tudnod kell, hogy én mindig szeretni foglak és akkor is meletted leszek és vigyázni, törödni és figyelni foglak, ha ne talántán mégis elküldenél. Viszont lenne egy kérdésem, volt időm azon gondolkodni, amit mondtál és arra lennék kíváncsi, hogyan értetted azt, hogy meghalt, mert azt már tudom, hogy nem hazudtál, csak érdekel, hogy mégis mi történt. Nem muszáj válaszolnod, de szeretném tudni a történet végét.-a végét már nem igazán tudtam  követni, ugyanis onnan, hogy szeret a kép megszakadt.
-Te....te .......tényleg szeretsz?-kérdeztem kétségbe esetten, mégis boldogan, hisz már azt is mondta, hogy az énekese vagyok és most még hozzá fűzte, hogy ezek mellett ő még szeret is, hát ha ez egy álom, akkor senki ne merészeljen felébreszteni, mert azt akarom, hogy ez az álom örökké tartson.
-Igen. Tudom, hogy nem igazán hiszel nekem, de..-nem engedtem, hogy befejezze, hanem az ujjaimat a szájára simítva hallgattattam el és így én folytattam.
-De hiszek neked. Én sem tudom, hogy hogy vagy hogy épp miért, de én is így érzek irántad. És mielőtt még rosszra gondolnál, én örülök neki és most hogy tudom,  hogy szeretsz és ráadásul az énekesed is vagyok, így már nem akarok több akadályt köztünk, sőt azt szeretném, ha felhőtlenül boldogok lennénk, méghozzá együtt.
-Én is ezt szeretném-mondta nyugodtan, de ahogy felnéztem gyönyörű szemeibe a kíváncsiság még nem tűnt el és vártam, hogy még kérdezni fog valamit, de nem tette. Ez egy kicsit értelmetlennek tűnt, ha én kíváncsi lennék valamire, akkor megkérdezném, így ezt az elvet vallva fel is tettem a következő kérdést:
-Mire vagy még kíváncsi?
-Semmire-válaszolta, de engem ilyen könnyen nem rázhat le gondoltam magamban, bár ezt már tudnia kellett volna.
-Szóval, akkor most szépen el fogod árulni, hogy mire is vagy kíváncsi különben megharagszom. 
-Tényleg se....
-Nem ne is folytasd-vágtam a szavába-Rendben, én akkor is tudom, hogy van valami, csak azt nem értem miért nem kérdezed meg, így csak rosszabb, mert ilyenre kell, hogy gondoljak: mi az ami érdekel téged, de nem mered megkérdezni vagy, hogy a választól félsz-e, amit a kérdésére adhatok, vagy.... már fogalmam sincs, hogy miért csinálod ezt.- mondtam egyre dühösebben.-Mitől félsz? Ha megígérem, hogy nem fogok semmit se csinálni és nyugodt maradok és még haragudni sem fogok, sőt nem is fogok hisztizni, akkor talán rá vehetlek, hogy válaszolj, ami azt jelenit, hogy felteszed végre azt a kérdést, amit annyira akarsz?
-Igen, de kérlek nyugodj meg, nem lenne  szabad ilyen helyzetbe kerülnöd, pihenned kéne. Sajnálom, hogy ha ezzel fel foglak zaklatni, de nem válaszoltál a kérdésemre-mondta-Én még mindig arra a kérdésre várom a választ, amit feltettem. Igaz adtam neked egy olyan opciót is, hogy nem kell válaszolnod, engem sajnos mégis érdekel-mondta és szomorúan rám nézett. Viszont én nem értettem semmit. Milyen kérdésről beszél itt ? Mikor kérdezett engem, és mi az hogy opciót adott, hogy majd válasszak, semmi ilyenre nem emlékszem. Vajon bevertem a fejem, na ezt gyorsan meg is kérdezem tőle, mert ha igen akkor úgy már értem, de ha nem akkor még mindig nem tudom, hogy miről is van szó.
-Figyelj Edward, én amikor elájultam, esetleg beverhettem a fejem?-kérdeztem tőle, a biztos megoldás reményében, de sajnos nem azt a választ kaptam amit szerettem volna.
-Nem szerelmem, miért?-kérdezte értetlenül.
-Én nem emlékszem a kérdésedre-mondtam lesújtva-Kérlek ne hidd azt, hogy nem figyeltem rád, de nem tudom, hogy mi történt és miért nem emlékszem a kérdésedre, de ha újból felteszed akkor most már válaszolni fogok.-mondtam boldogan, ugyanis ilyen jelzővel még nem illetett senki, ettől annyira boldog, sőt feldobott lettem.
-Mielőtt a kérdést felteszem, szögezzük le valamit. Azt tudom, hogy nem hazudtál, hiszek neked-mondta egy mosoly kíséretében és én már kezdetem sejteni a kérdést, de reménykedtem hogy nem ugyanarra gondolunk, bár tudtam, hogy egyszer el kell neki mondanom, de abban bíztam, hogy még van egy kis időm, mielőtt mindent elmesélek neki, de akkor ő ezt a reménysugarat a következő mondatával szétzúzta.-A kérdésem, hogy akkor mi is történt?-Nézett rám kíváncsian, pedig én ezt nem akartam most megválaszolni, de tudtam hogy el kell mondanom neki, így hát bármennyire is felkavart és fájt belekezdtem.
-Az elején még én se tudtam, hogy vámpír. Nagyon jól elvoltunk sőt igazán megkedveltem. Aztán egyszer csak bevallotta, hogy szeret engem és szeretné, ha a felesége lennék, én ennek nagyon örültem sőt boldog voltam. Tehát elérkezett az idő, hogy bemutassam a szüleimnek, elvittem hozzánk vacsira, de amikor anyám meglátta az ajtóban. Nem hitt a szemének. Ezt csak később tudtam meg, ugyanis amikor terhes volt velem, akkor egyszer álmában eljött hozzá egy angyal lehet, hogy nem az volt, de anya úgy gondolta, hogy az mivel gyönyörű volt és szikrázott a bőre, mintha ezer apró gyémánt borítaná, és az angyal azért jött, hogy fegyelmeztesse. Elmondta, hogy vannak vámpírok, hogy honnan lehet őket megismerni és, hogy rám milyen kockázatot fognak jelenteni a vámpírok. Ő ezt addig soha senkinek nem említett, hogy valaha is tudott volna erről, de akkor ott amikor meglátta, rájött, hogy minden amit eddig nem hitt valósnak az nagyon is az. innen változtak meg a dolgok, nem engedte be Danielt, ez volt a neve a vámpírnak, a házba, sőt megmondta, hogy többé ne merjen a közelemben lenni, mert idézem szó szerint ezt mondta "Ő tudja, hogy mi ő és tudja, hogy én nem vagyok az ő számára la tua cantate, és így csak megöli magát", ezen én akkor nevettem, bár nem tudtam, hogy az anyám tud latinul, de akkor is vicces volt, hogy az én 165 centiméteres anyukám megfenyegeti a barátom aki legalább fél méterrel magasabb mint ő. Ezután történtek változások az éltemben. Anyu könyörgött apunak, hogy költözzünk el és mivel apu szerette őt így elköltöztünk. Anyunak azt az egy feltételt kötötte ki apunak, hogy olyan helyre menjünk ahol sokat süt a nap. Aztán egyik nap nem mentem időben haza, anyám nagyon aggódott miattam és aznap amikor hazaértem beavatott mindenbe. Azt is elmondta, hogy azóta, hogy rájött, hogy igenis léteznek vámpírok azóta kutatásokat folytat ilyen ügyben és már bővültek az információi, nem csak azokra támaszkodott amiket az angyal mondott neki. Arról, hogy Daniel meghalt csak annyit tudok, hogy egyszer osztálykiránduláson voltuk és ott találkoztam a régi társával, a kíváncsiságom legyőzött és oda mentem hozzá, kérdezősködtem, sajnos nem tudtam, hogy mi is lesz ennek a vége. Ugyanis én arról a kirándulásról már nem emberként tértem vissza.

7. fejezet

Sziasztok kedves olvasók!!!!


Meghoztam a következő fejit és várom a komikat. Tudom ez egy kicsit rövidebb lett, mint a többi ezért bocsánatot is kérek, de reménykedem, hogy a következő kárpótolni fog titeket ezért.
Akkor nem is írok többet, hanem hagyom , hogy olvassátok a fejezetet.
Pusszancs
Timi




A fejezet:

A sötétség biztonsággal ölelt körül és nem éreztem már a fájdalmat.
Nem tudom mennyi idő telt el, de egyszer csak hangokat hallottam magam körül és rájöttem, hogy Edward és Carlaise beszélget.
-Miért nem ébred fel?
-Nem tudom fiam. Légy türelmes, ez az állapot arra szolgál, hogy erőt gyűjtsön. Szegény gondolom kikészítette a mai nap.
-Remélem nincs semmi baja.
-Mondtam, hogy nem találtam semmit. Szóval nyugodj meg, rendben?
-Sajnálom, tudom, hogy Jasper is nehezen bírja az érzelmeimet.
-Igen, igazad van.
Ekkor már úgy gondoltam, hogy elég erőm van és megpróbáltam kinyitni a szemem, sajnos közben nyöszörögtem, így magamra vontam a figyelmüket.
-Jól vagy?-kérdezték aggódóan
-Persze, nincs semmi baj, de most már szerintem haza kéne mennem-mondtam.
-Nem, itt maradsz-mondott ellent nekem Edward.
-Miért, is? Talán nem volt elég a sok mocskolódás, vagy még van valami amit a fejemhez akarsz vágni?-kérdeztem, a dühöm cseppet sem csillapodott. Eddig a düh ő miatta alakult ki bennem, de most már a fájdalom táplálta.
-Sajnálom, én azt nem úgy gondoltam.-mondta bűnbánóan
-Tényleg? Mi az amit nem úgy gondoltál, hm?
-Mindent, nem kellett volna kiakadnom, meg kellett volna, hogy hallgassalak és csak utána mondjam el a véleményem. Őszintén sajnálom. Tudom, hogy rosszul esett, nem is kérem, hogy bocsáts meg, csak nem akarom, hogy bárki és bármi fájdalmat okozzon.
-Ha nem akarnád, hogy fájjon, akkor eltűnnél. Egészen addig, amíg meg nem ismertelek, nem volt semmi bajom, de akkor jöttél te és felborítottál mindent. Azóta csakis te tudsz nekem fájdalmat okozni, de ez pont elég, hogy tönkre menjek-mondtam még mindig dühösen.
-Miért mondod ezt? Te nem érzel irántam semmit, így meg sem tudlak sérteni.
-Honnan tudod, hogy mit érzek? Kérdezted egyáltalán vagy honnan szűrted le ezt a biztos információt?-ő csak hallgatott- Nem hallom a válaszod. Szóval honnan is tudod te azt?
-Én .... csak...-makogott itt össze-vissza-Nem gondoltam volna, hogy érzel irántam valamit.
-Értem. Akkor már csak egy dolog maradt tisztázatlan, te érzel irántam valamit?-kérdeztem és reménykedtem, hogy a válasza igen lesz, de közben el is átkoztam magam mégis, hogy lehetek ilyen, hogy kockáztatni akarom az ő életét. Nem lehetek ennyire szívtelen és felelőtlen, ezt nem tehetem meg.
-Igen, érzek.-mondta és belül ujjongtam is és kétségbe is estem, de ekkor ő folytatta-Nem tudom, hogy te érzel-e irántam bármit is, de ha igen, kérlek ne próbáld meg elfojtani-miután befejezte a mondatot felnézett rám, mert eddig a szőnyeg mintázatát vizsgálta. Gondolom a válaszomra várt, de én még nem tudtam, hogy mit is csináljak.
-Igen én is érzek irántad valamit, de ez nem mehet így tovább. Nem akarom, hogy bajod essen, érted?-kérdeztem tőle kedvesen és a beszéd közben megfogtam jéghideg kezét , ő meg összefűzte ujjainkat.
-Nem lesz semmi bajom-mondta vidáman, miközben ráhajolt ajkaimra és megcsókolt. Olyan finoman csókolt, mintha félne, hogy fájdalmat okoz. De ekkor eszembe jutott, hogy ezt én nem élvezhetem, hisz akkor neki baja esik. Elhúzódtam tőle levegő után kapkodva.
-Nekünk ezt nem szabad-mondtam letörten.
-Miért nem?-kérdezte tőlem huncutul.
-Bármennyire is vágyom rád és a csókjaidra-na ennél igazán elpirultam, de folytattam tovább-sajnos nem énekel neked a vérem, így csak bajod esne, ha ezt folytatnánk.
-Mi lenne, ha bevallanék neked egy dolgot. méghozzá azt, hogy.....

6. fejezet

Sziasztok kedves olvasóim!
Meghoztam a következő fejezetet, remélem mindenkinek elnyeri majd a tetszését. 
pusszancs
Timi




Akkor hát a fejezet:


-Igen légyszíves fejtsd ki-kérték, én meg teljesítettem a kérésüket és mesélni kezdtem.
-Szóval a kiválasztott egy olyan személy, aki vámpírok számára a tökéletes társat jelenti, ha egymásra találnak. Az egymásra találás azt jelenit, hogy a vámpírnak ő a "la tua cantate" vagyis az énekese. Ha nem találnak egymásra , akkor a kiválasztott meghal, anélkül, hogy igazán élhetett volna-mondtam halkan. -Igazából az úgy van, ha a kiválasztott beleszeret valakibe, de ha az ő számára  nem énekel a vére, akkor nem lehetnek boldogok, ha mégis megkockáztatják az együtt létet az információk ismeretében, akkor az egyesülés pillanatában, a vámpír meghal.-mondtam szomorúan, de ezzel a kijelentésemmel mindenkit megdöbbentettem.
Carlaisle volt az első aki "felébredt" és a következőt kérdezte:
-Veled már megtörtént ilyen?-erre a kérdésre senki sem számított, de  tudtam, hogy mind nagyon kíváncsiak.
Én csak hallgattam,  de tudtam, hogy válaszolnom kell.
-Nem ....én nem hagytam addig fajulni a dolgokat-válaszoltam és lehajtottam a fejem, hogy ne lássák meg az árulkodó könnyeimet.
A következő, aki megszólalt Edward volt, de olyan halkan szólalt meg, hogy így is nagyon figyeltem, hogy meghalljam amit mond, pedig én mellette ültem.
-Szóval ezért.....
A családja előtt persze nem titkolhatta azt amit mondani akart, de nem folytatta a mondókáját.
-Tessék, Edward-kérdezte Carlaisle.
Edward rám kapta a tekintetét, majd így folytatta-Semmi, semmi fontosat nem mondtam.-Beszélnünk kell! -fordult felém, majd felállt és felém nyújtotta a kezét.
-Tudom-mondtam.
-De, Edward ő még nem válaszolt minden kérdésünkre-mondta Rose és Carlaisle.
-Tudom apa,de valami fontos dologról van szó-hallottam meg Edward mentegetőzését.
-Rendben, menjetek de mi várunk vissza-mondta és éreztem, hogy a vége inkább nekem szólt, semmint Edwardnak.
Kisétáltunk a házból és az erdő felé vettük az irányt, én nem tudtam,  hogy merre is tartunk, de igazán nem is foglalkoztatott engem , mert tudtam, hogy mellette biztonságban vagyok és hogy soha nem bántana. Már jó félórája sétáltunk, de még mindig nem szólt hozzám. Ekkor úgy döntöttem és kezdeményezem a beszélgetést, de mielőtt megszólaltam volna, megállt én meg csak a szemem meresztettem, hogy a látványt be tudjam fogadni, annyira gyönyörű volt az a  rét ahová elhozott.
-Itt nyugodtan tudunk beszélgetni-válaszolta nekem a ki nem mondott kérdésre, hogy miért pont ide hozott.
-Ez elképesztően szép.
-Nem olyan régen találtam rá erre a helyre, de azóta ez lett a kedvencem.-túl kedves volt velem, ezt nem hagyhattam és ezért a következő megszólalásom goromba volt.
-Azt mondtad beszélni akarsz velem, és nem gondoltam, hogy egy hülye kis rét miatt jöttél el velem-mondtam.
-Ne. Kérlek, ne kezd megint ezt a a játékot. Tudom, hogy nem vagy ilyen, bent beismerted, hogy te nem engedted, hogy a dolog beteljesedjen. Tudod, hogy fájdalmat okoztál, de inkább ezt választottad, mint azt, hogy meghalljon csak mert, szeretett téged. Szóval ne játszd nekem itt ezt a kemény vagyok, nekem nem fáj semmi szerepet, mert úgy se veszem be.
-Nem igaz, amit mondasz. Ő meghalt-suttogtam reményvesztetten.
-Mi? De az előbb azt mondta, hogy nem fajult addig. Ezek szerint hazudtál? Hogy tehetted, amikor én bíztam benned és te már az első kérdésnél hazudsz, hogy lehetsz ilyen.....? Nem is találok rád jelzőt, mert egyik se takarná azt a sok rosszat ami benned van-mondta keményen és észre se vette, hogy én már nem is figyelek, mert miközben ő csak mondta és mondta a a magáét. Nem tudtam elviseli, az a sok mocskot, amit mondott, méghozzá egy olyan személytől, akit szeretek. Igen szeretek, erre is csak most jöttem rá. A rosszullét kerülgetett, majd elkezdett zúgni a fülem és már csak arra emlékszem, hogy Edward egyre távolodik tőlem.






Edward szemszög:
-Apa szerinted jól van?-kérdeztem meg Carlaislet, mert Prue amióta megtudta, hogy mik vagyunk csak nevet és nevet és még mindig nem hagyta abba. Kezdem azt hinni, hogy sokkot kapott vagy valami súlyos baja lehet. Nem gondoltam volna hogy így fog reagálni, bármi mást el tudtam volna képzelni, de azt, hogy csak nevet azt nem. Elképzeltem, hogy amikor megtudja akkor elakar menni vagy olyan is eszembe jutott, hogy undorodni fog vagy amire igazából vágytam, hogy el fogja fogadni és talán végre nekem is összejön ez a kapcsolat dolog. Bár leginkább az undorodásra szavaztam volna. Még is csak tudhattam volna, mert eddig mindig nagyon furán reagált a dolgokra sosem megszokottan.
-Nem tudom, de az biztos, hogy nagyon furán reagál a dolgokra-mondta. Ezzel csak alátámasztotta az én gondolataimat.
-Bocsánat-szólalt meg mellettem, mire a szívemről egy nagy kő gurult le, de már folytatta is-csak azért nevettem, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar beavattok abba a titokba, ami számomra nem is titok-Hogy miiiiiiiiiiiiiiii? Ez volt az első kérdés ami az eszembe jutott, honnan tudta, hogy mik vagyunk. Mi köze van hozzánk, kitől tudta meg és egy sor ilyen és ehhez hasonló dolog jutott eszembe, ezért egy kis idő ki is esett, de miután már tudtam rendesen gondolkodni és a többiek gondolata sem üvöltött felém, meghallottam, hogy  elkezdte folytatni a történetet, így nagyon figyeltem.
-Oké, úgy látszik az elejéről kell kezdenem. Szóval én eddig is tudtam, hogy vámpírok vagytok, de azt is tudom, hogy ti úgymond a jók  vagytok, mert ti mind "vegetáriánusok" vagytok. Csak azon csodálkozom, hogy megszegtétek az egyik legfontosabb törvényt amit a Volturi betartásra kényszerít a vámpír világban.
-Te.... te tudtad , hogy mik vagyunk?-kérdeztem, de tudtam, hogy ez egy hülye kérdés, de nem bírtam a sok információval, így muszáj volt közbe szólnom. 
-Igen, de ha mindig közbeszólsz sose fogunk a végére érni-mondta komolyan-akkor végig hallgatsz vagy nem, válassz-mondta nekem, én már megnyugodva válaszolta neki.
-Én nem fogok többet közbe szólni, ígérem. Folytasd kérlek-válaszoltam kedvesen, mert most már egyre nyugodtabbnak éreztem magam. Ekkor még nem tudtam, hogy a folytatás újra kiakasztó lesz számomra.
-Akkor kezdeném is az én titkommal. Én kiválasztott vagyok. Tudjátok, hogy mit jelent vagy szeretnétek, hogy kifejtsem?-kérdezte tőlünk illedelmesen.
-Igen légyszíves fejtsd ki- válaszolta apám, erre ő folytatta a  mesélést.
-Szóval a kiválasztott egy olyan személy, aki vámpírok számára a tökéletes társat jelenti, ha egymásra találnak mindig boldogok lesznek. Az egymásra találás azt jelenit, hogy a vámpírnak ő a "la tua cantate" vagyis az énekese. Ha nem találnak egymásra , akkor a kiválasztott meghal, anélkül, hogy igazán élhetett volna. Igazából az úgy van, ha a kiválasztott beleszeret valakibe, de ha az ő neki nem énekel a vére, akkor nem lehetnek boldogok, ha mégis  megkockáztatják az együtt létet az információk ismeretében, akkor az egyesülés pillanatában, a vámpír meghal.-mondta bánatosan. A kijelentése viszont megint az előbbi fejetlen állapotot eredményezte, amit egyre nehezebben bírtam. Carlaisle volt az első aki megszólalt:
-Veled már megtörtént ilyen?-kérdezte, mindannyiunk döbbenetére. Nem gondoltam volna, hogy apámat ilyen magánjellegű dolgok érdekelik, de aztán az értetlen arcom láttán gondolatban üzent.

-Csak is miattad kérdeztem, ne gondolj semmi rosszat.

Gondolatait meghallva, hála járt át. Viszont aki miatt eddig aggódtam, csak csendesen ült és hallgatott.Amikor már azt gondoltam, hogy nem fogunk választ kapni, akkor megszólalt.

-Nem ....én nem hagytam addig fajulni a dolgokat-válaszolta, éreztem a hangján a fájdalmat. Ekkor azonban kigyulladt a sárga körte a fejemben és rájöttem, hogy miért is küldött el magától, pontosan azért, mert nem akarta, hogy mi is ebbe a helyzetbe kerüljünk. Úgy látszik túlságosan is boldog voltam, mert igaz elég halkan de elszóltam magam.

-Szóval ezért.....-mondtam boldogan.

-Tessék, Edward-kérdezte Carlaisle

Én Pruera néztem és láttam, hogy neki még nem jutott eszébe az ami nekem, így a következő válasszal fordultam apám felé:

-Semmi, semmi fontosat nem mondtam.-Ezután viszont Prura néztem és így folytattam-Beszélnünk kell!-közben felálltam és udvarias énemet felszínre hozva karomat nyújtottam felé.

-Tudom- válaszolta. Felállt, hogy kövesen ekkor azonban apám és nővérem hangja megállított:

-De, Edward ő még nem válaszolt minden kérdésünkre

-Tudom apa,de valami fontos dologról van szó-válaszoltam és közben megpróbáltam minden erőmet bevetni, hogy most engedjenek el, mert fontos dologról van szó.

-Rendben, menjetek de mi várunk vissza-mondta és gondolatban üzente is, hogy vigyázzak magamra, mert nem tudhatom, hogy miket tud még rólunk és hogy nem akar e bántani, de ere én csak hitetlenkedő arcot vágtam és elindultam kifele. A szabad levegőre kiérve, eszembe jutott egy hely ahova elmehetnénk nyugodtan beszélgetni, anélkül, hogy bárki megzavarna vagy hallaná amiről mi beszélünk. Amikor oda értünk láttam, hogy tetszik neki , de az értetlenséget is észre vettem a szemében és erre rögtön válaszoltam is :

-Itt nyugodtan tudunk beszélgetni.

-Ez elképesztően szép.-mondta ki gondolatait.

Erre én elkezdtem elmondani a hozzá fűződő első emlékem, de erre ő gorombán felelt és én már tudtam, hogy megint elkezdi felhúzni maga köré a falakat, ezért én is dühösen feleltem neki:

-Ne. Kérlek, ne kezd megint ezt a a játékot. Tudom, hogy nem vagy iilyen, bent beismerted, hogy te nem engedtedd, hogy a dolog beteljesedjen. tudod, hogy fájdalmat okoztál, de inkább ezt választottad, mint azt, hogy meghalljon csak mert szeretett téged. Szóval ne játszd nekem itt ezt a kemény vagyok, nekem nem fáj semmi szerepet, mert úgy se veszem be.

-Nem igaz, amit mondasz. Ő meghalt-válaszolta a vádaskodásomra. Erre viszont én nem számítottam és csak azt éreztem, hogy a fájdalom végig szánt a testemen maga mögött húzva a kiábrándultságot is, hogy hihettem neki eddig? Ötlöttek fel bennem ezek a kérdések:

-Mi? De az előbb azt mondta, hogy nem fajult addig. Ezek szerint hazudtál? Hogy tehetted, amikor én bíztam benned és te már az első kérdésnél hazudsz, hogy lehetsz ilyen.....? Nem is találok rád jelzőt, mert egyikse takarná azt a sok rosszat ami benned van-folytattam kegyetlenül. annyira el voltam foglalva, hogy bántsam őt, hogy észre se vettem, mennyire is megviselte őt ez az egész csak akkor jöttem rá a hibáimra, amikor megfordultam és észrevettem elnyúlt testét a fűben heverve. Vámpír gyorsasággal odafutottam hozzá, majd karjaimba kapva haza rohantam és közben csak egy dolog járt a fejemben: Kérlek ne engedd , hogy bármi baja legyen, nem veheted el tőlem őt. Ezzel a gondolattal futottam haza és rontottam be a házba, ahol a család tagjaim a nappaliban beszélgettek, de erre felkapták a fejüket és aggódva közelebb léptek.

-Carlaise, nem tudom mi baja van. Vizsgáld meg-kértem őt aggódva

-Rendben, hozd a szobámba-válaszolta, anélkül, hogy megkérdezte volna, mégis mi történt.

Miután felvittem, apa kiküldött és megvizsgálta őt.

Válaszok

Sziasztok!
De igen Pruenak hívják, csak gondolatban sajnos máshol jártam és véletlenül Bellát írtam XDXD, ez saját magam számára is meglehetősen vicces. Azóta kijavítottam és már így van fent a blogon.
Elnézést kérek a hibáért.


Timi

5. fejezet

Sziasztok!!!!!!!!!!!!
Először is szeretném megköszönni a komikat. Remélem ez a fejezet is elnyeri majd a tetszéseteket.
Puszi :
Timi


A fejezet:


Igen ígérem-mondtam, de ekkor még nem sejtettem, hogy egy perc múlva olyan dolgokra derül fény ami még álmomban is csak nehezen jutott volna eszembe.
Miután Edward beavatott mindenkit, hogy mégis mire készülünk, kitört a hangoskodás.
Először Rosalie tiltakozott, én pedig meglepődtem, hisz eddig azt hittem, hogy később még barátnők is lehetünk, ez a lépése nagyon fájt. A következő közbeszólót Carlaisle  szakított a félbe.
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne, Edward-mondta olyan hangsúllyal amiből kiérződött, hogy komolyan gondolja amit mond.-Tudom most úgy érzed ő a tökéletes, de még várj vele, hisz nem tudhatod biztosra.-mondta, de láttam az arcán, hogy sajnálja -Mindig is azt akartam, hogy boldog légy, de nem hiszem, hogy kockáztatnod kéne az életünket.
-Értem-mondta- de nekem közben eszembe jutott egy megoldás-mondta magabiztosan-Alice nézz bele a jővőjébe-kérte kedvesen.
-Igenis-szalutált viccesen Alice és ezen az egész család nevetett-Várj egy kicsit -kérte.
-Edward-szóltam félénken-Alice hogy tud a jövőbe nézni?-kérdeztem.
-Hát, mindjárt megtudod, ha Alice engedélyt ad, de ha nem akkor esetleg el kell halasztanunk a nagy beszélgetést-mondta halkan
-Értem, de ez nem fog előfordulni, igaz. Megígérted-mondtam neki kicsit nyafogósan
-Igazad van, megígértem, de azt nem kötöttük ki, hogy muszáj ma. Azt meg tudom, hogy valamikor meg fogod tudni.
Ekkor Alice táncolt be a szobába mosolyogva és már mindenki a választ várta, mikor Edward is elmosolyodott és így szólt-Akkor, hát folytassuk tovább.
-Mit láttál -kérdezték a többiek, mire ő csak  elmosolyodott és Edwardra kacsintott.
-Prue megtudja a titkunkat és elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk-mondta.
-Biztos, hogy nem ezt láttad-mondta Em-ha ezt láttad volna, nem kacsintottál volna Edi fiúra mielőtt elmondod nekünk. Szóval, mi is láttál?-kérdezte kaján vigyor kíséretében.
-Semmi olyat, ami rád tartozna-mondta Alice-de a lényege az volt, amit mondtam-de ezt már Carlaisle felé fordulva mondta
-Rendben-mondta Carlaisle-hiszek neked.
-Hát most már megtudtuk, hogy nem lesz baj. Akkor kezdjünk is neki-mondta Edward és most csak rám irányította a szemét és figyelte minden rezdülésemet amely a meséje közben akarva vagy épp akaratlanul is megjelent az arcomon.
-Az első amit mielőtt még elmesélem a titkunk az az, hogy meg kell ígérd, hogy soha semmilyen körülmények közt nem mondod el soha senkinek sem.-mondta nagyon komolyan
-Ígérem, de ez rátok is vonatkozik-emlékeztettem őket.
-Rendben  a történetünk nagyon régre nyúlik vissza. Azonkívül a mi családunk nem igazán normális , ugyanis mi ....-halgatott és én már kezdtem a falra mászni, de ekkor megszólalt és én azt hiszem nem épp úgy reagáltam, mint ahogy ők számítottak rá-Mi vámpírok vagyunk -mondta és most még jobban fürkészte a az arcom.
-Hogy mi...?-kérdeztem kicsit furán-Tudod én az előbb azt hiszem rosszul hallottam. Mintha azt mondtad volna, hogy vámpírok vagytok-mondtam, és még mindig nem fogtam fel , hogy tényleg ezt mondta.
-Teljesen jól hallottál-válaszolta .
Mire az én reakcióm mindenkit megdöbbentett, ugyanis kitört belőlem a nevethetnék és nem is tudtam abbahagyni. Nem is jutott el az agyamig, hogy mindenki engem néz és kicsit értetlenül figyelnek, hogy vajon mikor hagyom abba, de ahohgy megpróbáltam elfojtani magaban a nevetési kényszert, úgy jutott eszenmbe rögtön, hogy mi is hangzott el az előbb és azért újból nevetnem kellett. Nem tudom mióta nevethettem, de a hasizmaim, már nagyon is tiltakoztak a további munka ellen, de erre én már nem figyeltem, mert ekkor eljutott a fülemig Edward egyik kérdése.
-Apa, szerinted jól van?
Carlaisle hosszan vizslatott, majd megszólalt és olyat mondott amitől magam is meglepődtem.
-Nem tudom, de az biztos, hogy nagyon furán reagál a dolgokra-mondta.
-Bocsánat -mondtam-csak azért nevettem, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar beavattok abba a titokba, ami számomra nem is titok-mondtam és ezzel mindenki arcára más és más érzelem ült ki volt itt érdeklődés, düh, meglepettség, félelem, azon az arcon ami a legjobban érdekelt volna, nem látszott semmi. Olyan volt mintha megfagyott volna és nem érezne semmit.-Oké, úgy látszik az elejéről kell kezdenem. Szóval én eddig is tudtam, hogy vámpírok vagytok, de azt is tudom, hogy ti úgymond a jók  vagytok, mert ti mind "vegetáriánusok" vagytok. Csak azon csodálkozom, hogy megszegtétek az egyik legfontosabb törvényt amit a Volturi betartásra kényszerít a vámpír világban.-folytattam volna, de ekkor egy hang megállított.
-Te..... te tudtad , hogy mik vagyunk?-tett fel egy idióta kérdést, hisz az előbb mondtam.
-Igen, de ha mindig közbeszólsz sose fogunk a végére érni-mondtam komolyan-akkor végig hallgatsz vagy nem, válassz -folytattam
-Én nem fogok többet közbe szólni, ígérem. Folytasd kérlek-kért lágy hangon
-Akkor kezdeném is az én titkommal. Én kiválasztott vagyok. Tudjátok, hogy mit jelent vagy szeretnétek, hogy kifejtsem?-kérdeztem

A villa

Bocsi tudom, hogy az előzőhöz kellett volna, de sajna azt nem az én gépemről tettem fel, így a képet csak most tudom feltenni. 
A következő fejezetet valamikor a héten hozom.
 Ilyen az én történetemben a Cullnen ház:

4. fejezet

Már nem bírtam , így kitört belőlem a zokogás, de egy valamire nem számítottam. Természetesen arra, hogy Edwardnak szuper hallása van, így meghallotta a zokogásom és visszajött hozzám anélkül , hogy megszólalt volna, megölelt és vigasztalt, majd amikor kezdtem megnyugodni megpróbáltam elhúzódni tőle, mivel amikor vigasztalt szorosan magához húzva tartott a karjaiban.
-Mi történt?-kérdezte kedvesen, amit tudtam hogy nem érdemlek meg, hisz én küldtem el magamtól, de mégis olyan jó érzés volt, hogy mellettem van és törődik velem.
-Semmi-mondtam kényszeredetten.
-Ja semmi, azért zokogtál a karjaim közt.-fröcsögte nekem a gúnnyal telt szavakat- Miért nem mondod el nekem?-kérdezte kedvesen, ez volt az a pont amikor tudtam, hogy nem bírom tovább és mindent bevallok neki, még akkor is, ha tudom, hogy ezzel tönkre teszek mindent, ami eddig kialakult vagy kialakulhatott volna köztünk, de nem tudtam megállni, már nem. Már túlléptem azon a ponton, amikor a józan ész kordában tudja tartani a szív döntéseit. Így hát megszólaltam és mindent elmondtam, bár tudtam, hogy ha megtudja a titkom, akkor elmegy és többé nem látom majd, de valahol legbelül reménykedtem, hogy ő nem fog elhagyni. 
-Tudod azért sírtam, mert tudtam, hogy fájdalmat okoztam neked, bár tudd, az hogy elküldtelek magamtól számomra is fájdalmas lépés volt, de tudom, hogy ezt kellett tennem, ha nem akarom azt, hogy neked vagy a családodnak bármi baja essen-mondtam egyre szomorúbban-Van egy titkom, amit senki nem tud rólam vagy aki megtudta , ő már nem él-halt el a szavam és éreztem, hogy egy kósza könnycsepp kigördült a szememből, de nem törődve ezzel folytattam-Most lenne egy kérdésem, választhatsz, akarod tudni a titkom, még ha az veszélyt is jelent vagy nem és akkor megkérlek, hogy soha többé ne találkozzunk, mert úgy mindkettőnk dolga csak nehezebb lesz. A döntés a tiéd-mondtam, és vártam a választ, de sajnos nem azt hallottam amit akartam.
-Tudni akarom, de előbb menjünk el innen, ugyanis nekem is van egy titkom-mondta és ezzel meglepett, hisz ő nem tudhatja, hogy az ő titka meg sem közelíti az enyémet, de belementem, hisz eddig mindenben segített.
-Rendben, menjünk, de hova?-kérdeztem.
-Hozzám, haza ahol a családom vár-mondta és én tudtam, hogy megint egy veszekedés fog elkezdődni.
-Csak akkor, ha ők nincsenek otthon-válaszoltam-nem akarom őket is bajba sodorni.
-Az az igazság, hogy nekünk egy nagy titkunk van, mármint a családomnak.-mondta-Így hát ők is jelen kell, hogy legyenek.
Gondolkoztam, és sajnos nem találtam más megoldást.
-Rendben-egyeztem bele kedvetlenül.
-Hé, ne légy már ilyen-rázott fel a gondolataimból.
-Oké, csak induljunk már, nekem ma még tanulnom kell-válaszoltam.
-Rendben, várj egy kicsit, mindjárt hozom a kocsim, és akkor már indulhatunk is.
-Oké várok-mondtam, alig telt el 5 perc már meg is jelent egy BMW és dudált, hogy üljek be.
-Kösd be magad-utasított, mint egy kisgyereket.
-Igenis apuci-válaszoltam megsértődve.
Elindultunk északra , már jócskán elhagytuk Londont, amikor már nem bírtam tovább és megszólaltam.
-Meddig megyünk még?-kérdeztem.
-Már nincs messze. Miért?-kérdezett vissza.
-Tudod ma még nem ebédeltem és hát eléggé éhes vagyok, így majd ha nálatok leszünk tudom, hogy bunkóság, de ha megkérlek csinálhatok magamnak egy szendvicset-kérdeztem félénken.
-Persze, de miért nem szóltál előbb. Megállhattunk volna enni -mondta kedvesen.
-Azért, mert már így is sok dolgunk van és kevés időnk, úgyhogy nincs idő mindenre-válaszoltam.
-Mindjárt ott vagyunk, max 2 perc-válaszolta- Itt is vagyunk.
Megálltunk egy gyönyörű villa előtt,ami az erdő közepén állt. Nagyon szép volt, bár én nem tudtam volna itt lakni, ennyire elszigetelve a világtól.
-Lélegzetelállítóan gyönyörű -mondtam.
-Igen, tényleg szép -válaszolta, én meg meglepődve figyeltem, hogy tényleg nem veszi észre, hogy milyen gyönyörű az otthona.-Menjünk-karolta át a vállamat és elkezdett befelé tolni. Amint beléptünk az ajtón egy nagy és elegáns, de mégsem giccses nappaliba jutottunk, annyira lenyűgözött minden, hogy nem is néztem a lábam elé, ami nálam elég nagy hibának minősül. Épp megszólalt valaki, amikor egyensúlyomat vesztve éreztem, hogy mindjárt megismerkedem a padlóval, de ez végül nem következett be, mert Edward gyorsan értem nyúl és elkapott.
-Nézz a lábad elé-mondta keményen, amit viszont nem értettem, az előbb még kedves volt, most meg kemény és undok, csak azt nem tudom miért.
-Rendben, bocsánat hogy élek-válaszoltam hetykén, amit viszont lehet hogy nem kellett volna, de nem tudta visszafogni magam, ekkor egy másik hangot hallottam magam mögül.
Röhögött, nem tudom min, de amikor abbahagyta rám vigyorgott és így szólt- Na Edward is megtalálta végre a társát, de úgy látszik ő még nem tud róla-és megint elkezdett nevetni.
-Ne is foglalkozz vele, amúgy ő a testvérem Emett. Sziasztok megjöttünk köszönt kicsit hangosabban és nem hittem volna, hogy rajtunk kívül bárki is meghallotta volna, de pár pillanat múlva egyre több ember jelent meg a nappaliban. A végére már 8-an voltunk  a szobában.
Edward ekkor sorban bemutatott mindenkit.
-A szőke férfi csíkos ingben ő az apám, Carlisle , aki mellette áll ő az anyám Esme, a testvéreim  a szőke barbie Rosaile , a kis kobold Alice,  a szőke lovag Jasper és végül a nagy mackó akit ár ismersz Emett.- Most már az is tudom , hogy hívják a lányt és a fiút aki a sikátorban rám talált gondoltam, így odamentem először Rosailhoz és megöleltem.
-Köszönöm-mondtam hálálkodva, aztán odasétáltam Emetthez és őt is megöleltem-Neked is köszönöm-mondtam, ez alatt a rövid idő alatt én észre se vettem, de Edward kiment a konyhába, majd egy szendviccsel tért vissza.
-Tessék, egyél! -szólított fel.
-Köszönöm-mondtam, de legszívesebben mást is mondtam volna, de most nem akartam balhét, neki láttam a szendvicsnek ami kitűnő volt. Miután végeztem az evéssel Edward megszólalt.
-Azért hívtam ide mindenkit, mert el szeretném mondani a titkunkat Pruenak, és utána ő is el fogja mondani a sajátját, igaz?-nézett rám kérdőn.
-Igen, el fogom.-ígértem meg neki.

3. fejezet

A válasz teljesen meglepett és én csak döbbenten néztem rá
-Olyan édes, mint te vagy-ejtette ki a szavakat a csodás ajkain. mikor felébredtem a kábulatomból visszakérdeztem.
-Tessék?
-Csak azt mondtam, hogy ugyanolyan édes, mint amilyen te vagy-húzta féloldalas mosolyra a száját, én meg csak ültem és bámultam őt, miközben a szívem ki akart törni a mellkasomból.
-Köszönöm-bár nem értettem, miért mondja ezt, hisz én csak egy lány vagyok a sok közül, sőt nálam sokkal szebbek is vannak, akár az egyetemen akár a városban, és az nem lehet, hogy neki ne jusson jobb, csak én gondoltam magamban.
-Amúgy ízlik az ital-kérdeztem
-Igen nagyon finom-mondta hangosan, de még motyogott valamit mit nem értettem, mert olyan halkan mondta.
Láttam, hogy ő már majdnem megitta az egészet így én is belehúztam és egyszerre ürültek ki a poharaink, ekkor szóltam Rachelnek, hogy hozhatja a számlát. Amikor odaért az asztalhoz megkérdezte:
-Megvoltatok elégedve?-kérdezte, de láttam, hogy az én válaszomra még fele annyira sem kíváncsi, mint Edwardéra. Aki viszont csak annyit felelt, hogy -igen
-A számla?-kérdeztem, mert valamiért nem tetszett, hogy Rachel nagyobb figyelmet fordít Edwardra, mint a többi vendégre, és most kezdek rájönni, hogy ha még sokat leszünk együtt Edwarddal akkor, hamarosan összezavarodok. Tudtam, hogy ez nem lenne egy jó ötlet, hisz most mással kell foglalkoznom, így hát ráparancsoltam magamra, hogyha érdekel is ő, akkor se fogok vele túllépni azon a bizonyos határon, amit megint csakis én állítottam fel magamnak
Odanyújtotta nekem a számlát , kivettem a pénzt a tárcámból és már adtam is volna oda, de akkor egy kéz megfogta az enyémet, ezzel arra kényszerítve, hogy rá nézzek és ekkor angyali hangján megkérdezte :
-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy hagyom, hogy te fizesd ki a számlát-mondta komolyan
-De komolyan gondoltam. én mondtam, hogy ide jöjjünk. Én rendeltem meg a te italod a és most én fogom kifizetni a számlát-mondtam kicsit feldühödve, úgy beszél mintha még mindig a középkorban élnénk és nem lehetne olyan, hogy egy lány fizeti a számlát.
-Ez mind igaz-mondta, de érződött, hogy még folytatni akarja, így hagytam hogy befejezze anélkül, hogy közbeszólnék-De én hívtalak el valahova-mondta keményen-szóval én fogom kifizetni a számlát-mondta szerintem már elég mérgesen, mert láttam, ahogy egy ér elkezd lüktetni a halántékán
-Rendben , akkor ha te is benne vagy mindenki fizeti a saját részét-mosolyogtam rá kedvesen
-Nem-mondta még mindig keményen-én úri ember vagyok, szóval én fizetek-mondta-Ne is ellenkezz, kérlek-mondta , és ki lehetett hallani egy olyan érzést amit nem is gondoltam.
-Rendben, legyen hogy akarod-mondtam békülékenyen
Fizetett, majd felsegítette rám a kabátom, amin meglepődtem, Vajon tényleg ennyire rendes? gondoltam magamban.
-Merre laksz?-kérdezte
-Arra-mutattam jobbra-nincs messze-mondtam
-Hazakísérhetlek?-kérdezte félénken
-Igen, úgyis van pár kérdés amire választ szeretnék kapni-mondtam.
Így hát elindultunk hozzám, egész úton beszélgettünk, de semmi lényeges témát nem érintettünk, amikor a ház elé értünk megkérdeztem
-Feljössz?-kérdeztem, de nem azzal a szándékkal, amivel sokan mások szokták feltenni ezt a kérdést
-Igen, essünk túl a kérdezz -feleleken-mondta
Előre mentem a lépcsőn és csak abban reménykedtem, hogy most nem a fenekem nézni, de ezt el is vetettem. Miért is nézni, hisz nem érdeklem, de ez akkor miért zavar engem gondolkodtam és ezzel olyan szituációba kerültem amit jobb lett volna el kerülni, de hát én már csak ilyen vagyok. Ugyanis túl haladtunk azon az emeleten ahol az én kis "odúm" található, amikor erre rájöttem, megfordultam, de nem gondoltam, hogy ilyen szorosan a nyomomban jött, így amikor megfordultam túlságosan is közel kerültünk egymáshoz.
-miért álltál meg?-kérdezte
-De én nem tudtam rá válaszolni, mivel ahogy ezt kérdezte a kiáramló levegő az ajkaimat érintette és ettől teljes kábulatba estem
-Prue-szólított mintha nem volnék magamnál
-Igen, tessék ,kérdeztél valamit?
-Igen, hogy miért álltál meg-mondta vigyorogva, de kicsit aggódva
-Ja , tudod nem figyeltem és túl mentünk az emeleten-mondtam-bocsi kicsit szeleburdi vagyok-mondtam most már szórakozva saját magamon
-Semmi baj, akkor menjünk vissza
-Itt is van -mondtam és közben előhalásztam a kulcsot a táskámból.-Már csak órák kérdése és bemegyünk.
-Segíthetek-kérdezte magabiztosan-
-Hát próbáld meg , de szerintem neked se fog sikerülni, mindig ezt csinálja. Sajnos.
-Na már meg is vagyunk-mondta és oda fordult hozzám-látod, nem is nehéz.
-Hogyan-kérdeztem hitetlenkedve-hogyan tudtad kinyitni. Nekem csak nagy ritkán sikerül, legalábbis ilyen gyorsan. Lehet, hogy alkalmazni foglak, ha kell a pénz te leszel a személyes ajtó nyitóm-mondtam viccelődve, ő is vette a lapot és tovább folytatta a bohóckodást.
-Természetesen hölgyem, ennél jobb ajánlatot nem is kaphatnék, sőt örömömre szolgál, ha tehetek önért bármit is-mondta olyan hangsúllyal, mintha én lennék az angol királynő.
bementünk és miután elhelyezkedtünk a nappaliban, megkérdeztem azt amit már azóta sejtek, hogy a belgyógy órán bemutatkozott.
-tényleg , te vagy az aki tegnap segített nekem egy sikátorban?-kérdeztem
-Igen-mondta
-Köszönöm, hogy segítettetek nekem-mondtam és megborzongtam az emlékek hatására-Ha ti nem jöttetek volna, nem is tudom mi történik-mondtam még mindig hálálkodva
-Bárkiért megtettük volna-mondta és ezzel összetört bennem mindent
-Most nekem lenne egy kérdésem-mondta-Ma csak azért jöttél el velem kávézni, mert tegnap segítettünk és ki akartad deríteni, hogy tényleg mi vagyunk-e azok-kérdezte és tudtam, hogy erre úgyse azt fogom válaszolni amit érzek, hanem azt ami mindkettőnknek jobb lesz , így nyugalmat kényszerítve magamra válaszoltam a kérdésre
-Igen, csakis az miatt , semmi más szándékom nem volt-mondtam a szemébe, de rögtön meg is gondoltam magam , amikor a szemében fájdalmas kifejezés jelent meg
-Akkor jobb lesz hogy ha megyek-mondta és már indult is ki
-Igen így lesz a legjobb-mondtam, és tartottam magam egészen addig, amíg el nem hagyta a lakásomat, akkor egyből kitört belőlem a sírás és már nem tudtam bent tartani, de ekkor olyasmi történt amire végképp nem számítottam...

2.fejezet

Végre véget ért az órám és miközben hátra néztem, kerestem az új arcokat és próbáltam, elvonatkoztatni attól a képtől ami bennem alakult ki vele kapcsolatban, de senki nem tűnt olyannak, akinek ilyen hangja lehet, így hát csalódva neki álltam össze szedni a cuccom és elindultam a következő előadásomra. Ezt az előadást csak azért vettem fel , mert kötelező volt, de én itt nem igazán aktivizáltam magam, mivel én egy jó gimibe jártam és ott ezt már tanultunk, így én ezen az órán csak néztem ki a fejemből és gondolkodtam az éppen meglévő gondjaimon, ez számomra amolyan kikapcsolódás volt. A többi hallgató viszont keményen jegyzetelt és az egész egyetemről próbáltak valahogy bekerülni erre a kurzusra, eddig senki nem ült mellettem, mert a leghátsó padban ültem,nehogy a tanár zaklasson az órán, így most meglepve tapasztaltam, hogy miközben a helyem felé igyekszem egy srác már elő is pakolt és várja, hogy bejöjjön a tanár. Nem törődve az illem szabályokkal amiket az eddigi életem során belém neveltek, nem épp udvariasan szólítottam meg.
-Bocsi ez itt az én helyem , ha szépen megkérlek teszel nekem egy szívességet és elmész innen-kérdeztem tőle kicsit durva hangon.
-Szia , nem látom, hogy rá lenne írva a neved, szóval , ha zavar, ha nem én itt fogok ülni -mondta, én meg csak álltam lefagyva, mert az ő hangja volt. azé aki megmentett, de nem fedte fel a kilétét.
-Szia -próbáltam kedvesebben-A nevem Prue- mondtam- A tiéd?
-Edward vagyok -mondta-együtt járunk belgyógyra igaz-kérdezte
-igen, te vagy az egyik új diák igaz-kérdeztem vissza, de erre már nem válaszolt, mert bejött a prof és elkezdte leadni az aznapi anyagot. Mindenki figyelt, nehogy akár egy szaváról is lemaradjon, én meg csak ültem és figyeltem, de ekkor észrevettem valamit, Edward engem nézett és nem jegyzetelt mint a többi tanuló.
-mit nézel -kérdeztem. Nem válaszolt, hanem kitépett egy lapot a füzetéből és gyöngy betűkkel ráírta.

Te miért nem jegyzetelsz?

Gondolkodtam, vajon mit is írjak, azt azért mégse írhatom, hogy már úgyis tudom az anyagot, csak bejárok erre az órára szórakozás képen. Így hát gondoltam, füllentek egy kicsit

Azért, mert nekem már megvan az anyag,és te miért nem?

Láttam, hogy végig fut a szeme azon az egy szem soron amit írtam, majd felkapta a tollát és gyorsan lefirkantotta a választ és már tolta is vissza nekem a papírt.

Azért, mert nekem is megvan, de muszáj bejönni, mert a végén még megbuktat, csak azért, mert nem jártam be az órájára.

Ezzel én is így vagyok, mert már hallottam ilyenről, hogy valaki csak a vizsgára ment be és meghúzták, pedig tudta az anyagot .

Nem is igazán figyeltem, hogy mennyi telt el az órából, egyszer csak azt vettem észre, hogy már mindenki pakol. Szerencsére nekem ma már nem volt több órám és gondoltam, most haza megyek és megírom holnapra azt a vázlatot amit már több napja meg kellet volna már csinálnom, csak mindig halasztottam, de most elhatároztam, hogy akkor is meg fogom csinálni. Így hát odafordultam Edwardhoz aki velem együtt indult ki a teremből és el akartam köszönni tőle, de ő megelőzött és megszólalt.

-Nem lenne kedved meginni velem egy kávét:-kérdezte és egy féloldalas mosolygást ejtett meg , amitől éreztem, hogy  szív verésem, legalább a kétszerese és ennek hatására a levegőt is gyorsabban kezdtem el kapkodni.

-Hát tudod, tanulni akartam, de ha téged nem zavar , hogy csak egy rövid kávé fér bele, akkor semmi kifogásom sincs ellene-válaszoltam.

-Rendben akkor hát induljunk, de kérlek vezess te , mert csak nem rég költöztem ide és még nem igazán ismerem a jó helyeket-válaszolta

-Oké, akkor elviszlek az én kedvenc helyemre, de csak egy feltétellel, senkit nem fogsz odavinni-mondtam igen komolyan- ígérd meg nekem, hogy nem árulod el a titkomat-kértem tőle

-Rendben, megígérem, hogy soha senkit nem viszek el a te kedvenc helyedre, és esküszöm, hogy soha senkinek nem árulom el, hacsak te meg nem engeded-mondta komolyan, de láttam, hogy a száj széle felfelé húzódik.

Így elindultunk egy csendes , de igen felkapott kávézóba, ami nem volt messze az egyetemtől.

 Imádtam, ezt a helyet, amióta ideköltöztem, hetente legalább egyszer itt vagyok és rendelek magamnak egy igazi finomságot, ami igazából nem is kávé , de én ezért bármit megtennék, az oda felé vezető úton beszélgettünk minden féléről , aztán amikor odaértünk, eléggé meglepődött a hely láttán, mivel kintről egészen romhalmaz kinézete van, de belülről, igazán impozánsnak számít. Körülnéztem és észre vettem, hogy a kedvenc asztalom pont üres, így megfogtam Edward kezét és elkezdtem húzni, hogy minél előbb odaérjünk, mielőtt bárki is leülne oda. Amikor oda értünk, ár megnyugodtam és csak most vettem észre , hogy még mindig szorongatom Edward kezét, gyorsan elengedtem és elrebegtem egy halk bocsánatot, amit reméltem, hogy meg hall. leültünk és megint elcsodálkoztam milyen kényelmes lehet egy szék, hát igen eléggé fura dolgok jutnak az eszembe, hamarosan megjött Rachel, a pincérnő, de mi már jó barátnők lettünk amióta idjárok kávézni.

-Szia -köszönt -Mit hozhatok-kérdezte

-Szia , nekem a szokásosat-mondtam és ránéztem Edwardra, aki csak nézett ki a fejéből, így hát meglengettem előtte a kezem és így szóltam- Hahó Edward , Föld hívja Edwardot, mit szeretnél inni-kérdeztem most én is.

-Öhhhhh , nem is tudom, szerinted mi a legjobb-kérdezte tőlem

-Ha rám mered bízni magad, akkor választok én helyetted mégpedig az én nagy kedvencemet-válaszoltam neki mosolyogva.

-Annyira csak nem lehetsz elvetemült vagy remélem az ízlésed nem olyan rossz, hogy egy kávétól szenvedjek, szóval ide azzal a nagy kedvenccel-nevetett fel ő is.

-rendben, máris hozom-mondta Rachel egy mosoly kíséretében és elment , hogy leadja a rendelést. amíg vártunk a kávéra , csend telepedett ránk és én már nagyon örültem, amikor meghozta Rachel a kávét.

-Na milyen-kérdeztem kíváncsian, miután belekóstolt a forró kakaóba, hát nem azt a választ kaptam amire vártam, de végül is nagy meglepetést okozott vele.