9. fejezet

Sziasztok!!!
Itt van a következő fejezet, sajnos ezt nem tudtam átnézni és ezért lehet, hogy helyesírási hibákat fogtok találni. Előre is elnézéseteket kérem. A következő hír nem fog boldoggá tenni senki, a következő rész lehet, hogy egy kicsit késni fog. Sajnálom, de sok a tanulnivalóm és így nem megy minden simán.
Köszönöm az előző fejezethez a komit!
Pusszancs
Timi




A fejezet:


Edward szemszöge:
 Amikor elmondta, hogy szerinte miért nem lehetünk együtt, nagyon megörültem, hisz nekem még volt egy titkom amit még nem árultam el neki méghozzá, hogy ő az énekesem. Elhatároztam itt az ideje, hogy beavassam őt is, így hát neki álltam a vallomásomnak.Az elején kezdtem és reménykedtem, hogy a végén számomra kedvező választ hallhatok kedvesem szájából.
Mi lenne, ha bevallanék neked egy dolgot. Méghozzá azt, hogy a te véred énekel nekem, az első perctől kezdve. Ne ne vágj közbe. Ezért nem mentem közelebb hozzád a sikátorban, épp a vadászatról jöttünk haza, amikor meghallottam azoknak a mocskoknak a gondolatait, úgy éreztem segítenem kell neked. Amikor odaértünk még intenzívebben éreztem a véred illatát, de tudtam, hogy nem bánthatlak, bármennyire is csábít a véred. Aztán másnap amikor a terembe lépve megéreztem ugyanazt a finom és mindennél jobban csábító illatot, azt hittem, hogy nem tudok ellen állni, de végül is sikerült. Aztán amikor meghívtalak kávézni az már sokkal, de sokkal könnyebb volt, ahogy sokat éreztem az illatod, nem mondom, hogy már nem csábított, de már nem volt meg az a nagyon erős kényszer, hogy kiszívjam a véred. A kávét is azért ajánlottam fel, mert megakartalak ismerni. Az elején még nem tudtam, hogy te más vagy, hogy te talán el tudnál-e fogadni olyannak amilyen vagyok. Ezután minden csak rosszul sült el az, hogy elküldtél magadtól, aztán a saját titkunk felfedése és végül az én baromira jó beszédem rólad. Tudom, hogy ez most nem tünik valami normális menetnek, de én azt szeretném, ha nem állítanánk direkt még több falat a kapcsolatunk útjába. Szerintem így is lesz ép elég akadály amit majd együtt kell leküzdenünk. Basszus a legfontosabb dolgot elfelejtettem az egész beszédnek az volt a lényege, mármint amire fény akartam deríteni az az, hogy hogyan is érzek írántad. Szeretlek, tudom most biztos azt gondolod, hogy ilyen rövid idő alatt ez nem történhet meg, de igen megtörtént, mégpedig velem és ha ezt nem akarod tudomásul venni, hát jó, de azt tudnod kell, hogy én mindig szeretni foglak és akkor is meletted leszek és vigyázni, törödni és figyelni foglak, ha ne talántán mégis elküldenél. Viszont lenne egy kérdésem, volt időm azon gondolkodni, amit mondtál és arra lennék kíváncsi, hogyan értetted azt, hogy meghalt, mert azt már tudom, hogy nem hazudtál, csak érdekel, hogy mégis mi történt. Nem muszáj válaszolnod, de szeretném tudni a történet végét.-tudtam, hogy a vallomásomtól minden rendbe jön vagy mindnet tönkre teszek vele, de válalltm a kockázatot és miközben ezen töprengtem figyeletem kedvesem reakcióját is. A következő pillanatban kedvesem egy kérdést tett fel amire én őszintén válasoltam:
-Te....te .......tényleg szeretsz?
miután megkérdezte én elmondtam, hogy igen és  folytatni akartam, de bennem akadtak a szavak, mivel lágyan megérintet az ajkaimat, amitől rögtön elnémultam és ő így folytatta, s én mérhetetlenül boldog lettem.
-De hiszek neked. Én sem tudom, hogy- hogy, vagy hogy épp miért, de én is így érzek irántad. És mielőtt még rosszra gondolnál, én örülök neki és most hogy tudom,  hogy szeretsz és ráadásul az énekesed is vagyok, így már nem akarok több akadályt köztünk, sőt azt szeretném, ha felhőtlenül boldogok lennénk, méghozzá együtt.
Erre egy nagyon kicsi választ tudtam csak kinyögni, hisz akkora boldogság tombolt bennem, hogy majd szét robbantam tőle.
-Én is ezt szeretném.
Ez után én vártam hogy folytatja a mesélést és végre megtudthatom, hogy mégid mi történt, de úgy látszik ő nem így tervezte. 
De valamit kiszurhatott mivel a következő kérdése ez volt:
-Mire vagy még kíváncsi?
-Semmire-válaszoltam, mivel úgy gondoltam, hogy ha nem tudja hogy mégis mir , pedig az előbb tettem fel a kérdést, de igaz hozzáfűztem azt, hogy ha nem akakr, nem muszáj válaszolnia, de én akkor is tudni akakrom, hogy mi történt. 
Viszont az én válaszom láthatólag feldühítette, amit természetesen nem akartam. Ezután egy kisebb vita alakult ki köztünk, végül egy ide egyáltalán nem illő kérdét tett fel nekem, amire nem tudtam, hogy miért is kíváncsi.
-Figyelj Edward, én amikor elájultam, esetleg beverhettem a fejem?
-Nem szeremem, miért?-kétrdeztem hisz nem értettem a kérdés célját, aztán mai ezután következett, arra egyáltalán nem számítottam, ugyanis azt állította, hogy nem hallotta a kérdésem, ami hihetetlennek tűnt, aztán meg elkezdett mentegetőzni, majd megkét, hogy tegyem fel újra a kérdést, hát így is tettem. Egy rövid ideig csendben volt, majd belekezdett a mesélésbe.
-Az elején még én se tudtam, hogy vámpír. Nagyon jól elvoltunk sőt igazán megkedveltem. Aztán egyszer csak bevallotta, hogy szeret engem és szeretné, ha a felesége lennék, én ennek nagyon örültem sőt boldog voltam. Tehát elérkezett az idő, hogy bemutassam a szüleimnek, elvittem hozzánk vacsira, de amikor anyám meglátta az ajtóban. Nem hitt a szemének. Ezt csak később tudtam meg, ugyanis amikor terhes volt velem, akkor egyszer álmában eljött hozzá egy angyal lehet, hogy nem az volt, de anya úgy gondolta, hogy az mivel gyönyörű volt és szikrázott a bőre, mintha ezer apró gyémánt borítaná, és az angyal azért jött, hogy fegyelmeztesse. Elmondta, hogy vannak vámpírok, hogy honnan lehet őket megismerni és, hogy rám milyen kockázatot fognak jelenteni a vámpírok. Ő ezt addig soha senkinek nem említett, hogy valaha is tudott volna erről, de akkor ott amikor meglátta, rájött, hogy minden amit eddig nem hitt valósnak az nagyon is az. innen változtak meg a dolgok, nem engedte be Danielt, ez volt a neve a vámpírnak, a házba, sőt megmondta, hogy többé ne merjen a közelemben lenni, mert idézem szó szerint ezt mondta "Ő tudja, hogy mi ő és tudja, hogy én nem vagyok az ő számára la tua cantate, és így csak megöli magát", ezen én akkor nevettem, bár nem tudtam, hogy az anyám tud latinul, de akkor is vicces volt, hogy az én 165 centiméteres anyukám megfenyegeti a barátom aki legalább fél méterrel magasabb mint ő. Ezután történtek változások az éltemben. Anyu könyörgött apunak, hogy költözzünk el és mivel apu szerette őt így elköltöztünk. Anyunak azt az egy feltételt kötötte ki apunak, hogy olyan helyre menjünk ahol sokat süt a nap. Aztán egyik nap nem mentem időben haza, anyám nagyon aggódott miattam és aznap amikor hazaértem beavatott mindenbe. Azt is elmondta, hogy azóta, hogy rájött, hogy igenis léteznek vámpírok azóta kutatásokat folytat ilyen ügyben és már bővültek az információi, nem csak azokra támaszkodott amiket az angyal mondott neki. Arról, hogy Daniel meghalt csak annyit tudok, hogy egyszer osztálykiránduláson voltuk és ott találkoztam a régi társával, a kíváncsiságom legyőzött és oda mentem hozzá, kérdezősködtem, sajnos nem tudtam, hogy mi is lesz ennek a vége. Ugyanis én arról a kirándulásról már nem emberként tértem vissza.
Megdöbbentett, az amit hallottam, hisz én ilyenről még nem hallottam. A végén meg oltári dühös és féltékeny lettem, amikor megemlítette, hogy Daniel utána kérdezősködött. Valójában az utolsó mondata után kétségbe estem, hogy lehet az hogy nem ember, az nem lehet, itt van mellettem és hallom ahogyan ver a szíve. Ezenkívül még sok más dolog is az emberségét bizonyítja, ilyen hogy élemet fogyasztott vagy az, hogy elájult és a rossz reflexei és még egy sor kis apróság, ami azt árulja el hogy ő ember.
Az utolsó mondata után felemeltem a kezem és jeleztem, hogy álljon meg egy kicsit így is tett. Közben hallottam ahogy a családom gondolatban üzen nekem, hogy derítsem ki, hogy ezt, hogy is értette. Viszont ami meglepett, hogy itthon találom őket, mivel Alice üzent a beszélgetésünk elején, hogy elmennek és minket itt hagynak beszélgetni, de ezek szerint visszajöttek, csak én nem vettem őket észre.
-Kérlek folytasd-mondtam és várta a folytatást ezzel nem csak az én, de a családom kívánsága is teljesült ezekívül talán megtudhatom a történet végét.
-Szóval ott hagytam abba, hogy már nem emberként tértem vissza. A nő Julia megharapott, de szerencsémre, mivel kiválasztott vagyok így nem esett bajom, mármint úgy értem, hogy nem változtam át vámpírrá csak egy nagyon kis része a méregnek tudott felszívódni, így nem is lettem vámpír, de már ember se vagyok. Azt meg hogy nem esett bajom, csak annyit jelent, hogy majdnem elvéreztem, de szerencsére ez nem történt meg.
Ahogy folytatta a történetet, egyre dühösebb lettem és legszívesebben azonnal megkerestem volna azt a Juliat aki bántotta a szerelmemet. Valószínűleg ezt le lehetett olvasni az arcomról, mivel Prue megszorított a kezem ezzel jelezve, hogy figyeljek rá. 
-Már nem tudod bántani és tudom, hogy te akkor se bántanád. Most csak a düh vezetné a cselekedeteidet, de te jó vagy és az végül megakadályozna téged abban, hogy bármikor rosszat tegyél. Ő még aznap meghalt amikor megharapott, de ez már egy másik történet és most egy kisit pihenni szeretnék. Ha lehet-kérte lágyan én meg mint, akit bolha csípett meg felálltam az ágyról és már indultam az ajtó felé, amikor meghallottam a hangját.
-Edward, nem lehetne arról szó, hogy itt maradsz mellettem?-kérdezte aranyosan.
-Természetesen, hogy lehet, de azt gondoltam, hogy kényelmesebb nélkülem.-válaszoltam neki.
-Nem kényelmesebb-ezzel felhúzta a takaró szélét és megütögette maga mellett az ágyat-Akkor jössz?-kérdezte mosolyogva.