7. fejezet

Sziasztok kedves olvasók!!!!


Meghoztam a következő fejit és várom a komikat. Tudom ez egy kicsit rövidebb lett, mint a többi ezért bocsánatot is kérek, de reménykedem, hogy a következő kárpótolni fog titeket ezért.
Akkor nem is írok többet, hanem hagyom , hogy olvassátok a fejezetet.
Pusszancs
Timi




A fejezet:

A sötétség biztonsággal ölelt körül és nem éreztem már a fájdalmat.
Nem tudom mennyi idő telt el, de egyszer csak hangokat hallottam magam körül és rájöttem, hogy Edward és Carlaise beszélget.
-Miért nem ébred fel?
-Nem tudom fiam. Légy türelmes, ez az állapot arra szolgál, hogy erőt gyűjtsön. Szegény gondolom kikészítette a mai nap.
-Remélem nincs semmi baja.
-Mondtam, hogy nem találtam semmit. Szóval nyugodj meg, rendben?
-Sajnálom, tudom, hogy Jasper is nehezen bírja az érzelmeimet.
-Igen, igazad van.
Ekkor már úgy gondoltam, hogy elég erőm van és megpróbáltam kinyitni a szemem, sajnos közben nyöszörögtem, így magamra vontam a figyelmüket.
-Jól vagy?-kérdezték aggódóan
-Persze, nincs semmi baj, de most már szerintem haza kéne mennem-mondtam.
-Nem, itt maradsz-mondott ellent nekem Edward.
-Miért, is? Talán nem volt elég a sok mocskolódás, vagy még van valami amit a fejemhez akarsz vágni?-kérdeztem, a dühöm cseppet sem csillapodott. Eddig a düh ő miatta alakult ki bennem, de most már a fájdalom táplálta.
-Sajnálom, én azt nem úgy gondoltam.-mondta bűnbánóan
-Tényleg? Mi az amit nem úgy gondoltál, hm?
-Mindent, nem kellett volna kiakadnom, meg kellett volna, hogy hallgassalak és csak utána mondjam el a véleményem. Őszintén sajnálom. Tudom, hogy rosszul esett, nem is kérem, hogy bocsáts meg, csak nem akarom, hogy bárki és bármi fájdalmat okozzon.
-Ha nem akarnád, hogy fájjon, akkor eltűnnél. Egészen addig, amíg meg nem ismertelek, nem volt semmi bajom, de akkor jöttél te és felborítottál mindent. Azóta csakis te tudsz nekem fájdalmat okozni, de ez pont elég, hogy tönkre menjek-mondtam még mindig dühösen.
-Miért mondod ezt? Te nem érzel irántam semmit, így meg sem tudlak sérteni.
-Honnan tudod, hogy mit érzek? Kérdezted egyáltalán vagy honnan szűrted le ezt a biztos információt?-ő csak hallgatott- Nem hallom a válaszod. Szóval honnan is tudod te azt?
-Én .... csak...-makogott itt össze-vissza-Nem gondoltam volna, hogy érzel irántam valamit.
-Értem. Akkor már csak egy dolog maradt tisztázatlan, te érzel irántam valamit?-kérdeztem és reménykedtem, hogy a válasza igen lesz, de közben el is átkoztam magam mégis, hogy lehetek ilyen, hogy kockáztatni akarom az ő életét. Nem lehetek ennyire szívtelen és felelőtlen, ezt nem tehetem meg.
-Igen, érzek.-mondta és belül ujjongtam is és kétségbe is estem, de ekkor ő folytatta-Nem tudom, hogy te érzel-e irántam bármit is, de ha igen, kérlek ne próbáld meg elfojtani-miután befejezte a mondatot felnézett rám, mert eddig a szőnyeg mintázatát vizsgálta. Gondolom a válaszomra várt, de én még nem tudtam, hogy mit is csináljak.
-Igen én is érzek irántad valamit, de ez nem mehet így tovább. Nem akarom, hogy bajod essen, érted?-kérdeztem tőle kedvesen és a beszéd közben megfogtam jéghideg kezét , ő meg összefűzte ujjainkat.
-Nem lesz semmi bajom-mondta vidáman, miközben ráhajolt ajkaimra és megcsókolt. Olyan finoman csókolt, mintha félne, hogy fájdalmat okoz. De ekkor eszembe jutott, hogy ezt én nem élvezhetem, hisz akkor neki baja esik. Elhúzódtam tőle levegő után kapkodva.
-Nekünk ezt nem szabad-mondtam letörten.
-Miért nem?-kérdezte tőlem huncutul.
-Bármennyire is vágyom rád és a csókjaidra-na ennél igazán elpirultam, de folytattam tovább-sajnos nem énekel neked a vérem, így csak bajod esne, ha ezt folytatnánk.
-Mi lenne, ha bevallanék neked egy dolgot. méghozzá azt, hogy.....