Sziasztok!
Sajnálom, hogy csak most írok és most sem hozok fejit, de sajna most oltárian sokat tanulok az érettségire és az utóbbi 8 napban nem is voltam gép közelben.
Lilla nem bántottál meg, tényleg nagyon szívesen venném a véleményedet. Én erről azt vallom, hogy mindenki írja meg bátran amit gondol, úgyis én döntöm el, hogy hiszek e neki(akár jó vélemény akár rossz) vagy nem.
Tényleg várom a véleményed :)))))
A fejezet nem tudom, hogy mikor kerül fel, remélhetőleg a jövő héten.
nagyon sajnálom
Pusszancs
Timi
2012. április 29., vasárnap
2012. április 19., csütörtök
Olvasói közlemény!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kedves Olvasók!
Köszönöm Bonnienak a komit és Lilla véleményét kíváncsian várom.A fejezetről csak annyit, hogy készül és remélem hamarosan kész leszek vele és végre ti is olvashatjátok.Köszönöm a komikat még egyszer!!!
Pusszancs
Timi2012. április 10., kedd
12.fejezet
Sziasztok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Tudom, hogy rég nem jelentkeztem, viszont most hoztam a fejit, bár tudom, hogy nem lett valami hosszú, de úgy gondoltam, hogy ez is több a semminél. A kövi részről nem tudok semmi pontosat, mármint hogy mikor kerül fel, de remélem hamar. Erről a fejiről, csak annyira, hogy remélem mindenkinek tetszeni fog és, hogy a vége miatt pedig senki nem fog megbotránkozni.
Várom a komikat.
Pusszancs
Timi
Prue szemszöge:
Miután jó ízűen megreggeliztem úgy gondoltam most már tényleg haza kéne mennem, ezt meg is osztottam Edwarddal:
-Edward esetleg valaki ráér és visszatudna vinni Londonba?-kérdeztem tőle kedvesen.
-Persze, de nem kell keresni mást, én hoztalak ide, úgyhogy én is viszlek vissza-válaszolta egy mosoly kíséretében.-Alice készített ki ruhákat ha esetleg át szeretnél öltözni és természetesen a fürdőt is használhatod-mondta.
-Aha... Így akarod a tudtomra adni, hogy nem vagyok elég csinos és ráadásul még büdösnek is tartasz, na ez szép mondhatom-játszottam a durcit és reménykedem, hogy bevette és nem lát át a színészkedésemen.
-Kicsim én nem így gondoltam, mármint nem vagy büdös és azt meg tudhatnád, hogy még egy krumplis zsákban is csinos lennél, szóval ne értsd félre minden mondatom, rendeben?-kérdezte
-Rendben.Köszönöm és akkor, ha megkérlek megmutatod, hogy merre találom a fürdőt.
-Persze, gyere.-fogta meg a kezem és húzott az emelet felé, majd ott betolt a szobájába és onnan egy ajtóhoz lépett-Ez az, parancsoljon, hölgyem-mondta szertartásosan és még meg is hajolt.
-Köszönöm, uram. Sajnos borravalóval nem szolgálhatok, de ha a megfelel magának megkaphatja természetben.
-Ohhhh hölgyem erre nem is mertem számítani és ne aggódjon én ezt a fizetési módot jobban kedvelem.
-Ez meglepő, de legyen ahogy ön akarja, de mielőtt fizetek kérem szabja meg az összeget.
-De hölgyem ezt mégis, hogy gondolhatja, nem vagyok koldus aki könyöradományra szorul, az összeg csakis öntől függ, csakis annyit érdemlek amennyit ön igazságosan tart.-mondta még komolyan, de a szája sarka már nem sokáig tudja tartani ezt a maszkot, mert a szeme már az el fojtott nevetéstől csillog.
-Uram, azt hiszem most nem kötött jó üzletet, ugyanis az ön szolgálata, hogy is mondjam elengedhetetlen számomra így megkérem, hogy legyen a személyes hordárom és idegen vezetőm, természetesen kiváló fizetés kapna.-válaszoltam, de már én is éreztem, hogy nem bírom sokáig ezt a színjátékot.
-Hölgyem ez aztán a megtiszteltetés, örömmel elvállalom, nem is tudom, hogy hogyan is fejezzem ki a hálámat ön iránt. Egy kikötésem azért lenne a fizetést csakis természetben adhatja és csakis nekem fizethet ily módon, és a fizetést folyamatosan kérem nem pedig egy nagy összegben, ha ezt elfogadja, akkor a megállapodás megköttethet.
-Természetesen uram, én is pontosan így gondoltam.
-Akkor hölgyem máris elkezdheti a fizetést-mondta mosolyogva
-Természetesen, uram azonnal-és nem is haboztam,annyira kívántam már édes ajkait, hogy azonnal rájuk tapadtam. Edward is meglepődött hirtelen hevességemen, de most ez sem érdekelt csak az, hogy Edward velem van és érzem hideg, kemény ajkait és testét nekem nyomódni, viszont ahogy őt is hatalmába kerítette a szenvedély neki nyomott az ajtónak és a keze a fenekemre csúszott, majd belemarkolva felemelt én a női ösztönömet követve, pedig átkaroltam a csípőjét, viszont így az ágyékunk egymásnak nyomódott és megéreztem, hogy Edward mégis mennyire vágyik rám és ez kicsit megijesztett, viszont Edwardból ez a póz már reakciót váltott ki ugyanis amikor testünk találkozott belenyögött a csókunkba és még vadabbul kezdett el csókolni, majd elkezdett vetkőztetni először csak az egyik gombot gombolta ki, majd utána éreztem, hogy a többit is ki akarja gombolni, viszont nálam már ezerrel szólt a vész jelző így megpróbáltam finoman eltolni magamtól, de csak annyira, hogy tudja egy kicsit álljunk le, de ő nem igazán ezt vette le az én próbálkozásomból, sokkal inkább azt, hogy én is azt szeretném, ha ő is levenné az a fölsőjét így megragadta az alját és levetni készült amikor végre megtaláltam a hangom és végre eltudtam makogni, hogy mégis mit szeretnék.
-Edward ne .... vedd le ....kérlek-pihegtem, mivel eddig nagyon elvolt foglalva a szám nem sok oxigén jutott a tüdőmbe és ez most megbosszulja önmagát
-Tessék, mit szeretnél, azt hogy ne én vegyem le?-kérdezte úgy hogy abból én rájöttem, hogy mire gondol
-Nem ..én ...nem akarom, nem így ....ez így túl....túl gyors sajnálom. Tényleg sajnálom, mármint én akarom csak ez így nem is tudom, soha nem így képzeltem, mármint, de nehéz ez-most már ment az teljes beszéd.
-Ohhhh kicsim emiatt ne magyarázkodj, értem. Ez így túl gyors és az elsőt nem így szeretnéd, viszont ezzel nem azt akarod mondani, hogy nem velem és, hogy nem tetszett amit most csináltunk, csak egy kicsit gyorsnak gondolod és azt szeretnéd a ha le lassítanánk egy kicsit és ezzel egy kicsit még várnánk, igaz-kérdezte miközben letett a földre és elhúzódott tőlem.
-Igen, tényleg ezt akartam mondani.-ekkor viszont eszembe jutott valami, attól, hogy én most nem szeretném, neki nem muszáj velem szenvedni, így gondoltam segítek neki, így miközben ő velem szemben állt....
Tudom, hogy rég nem jelentkeztem, viszont most hoztam a fejit, bár tudom, hogy nem lett valami hosszú, de úgy gondoltam, hogy ez is több a semminél. A kövi részről nem tudok semmi pontosat, mármint hogy mikor kerül fel, de remélem hamar. Erről a fejiről, csak annyira, hogy remélem mindenkinek tetszeni fog és, hogy a vége miatt pedig senki nem fog megbotránkozni.
Várom a komikat.
Pusszancs
Timi
Prue szemszöge:
Miután jó ízűen megreggeliztem úgy gondoltam most már tényleg haza kéne mennem, ezt meg is osztottam Edwarddal:
-Edward esetleg valaki ráér és visszatudna vinni Londonba?-kérdeztem tőle kedvesen.
-Persze, de nem kell keresni mást, én hoztalak ide, úgyhogy én is viszlek vissza-válaszolta egy mosoly kíséretében.-Alice készített ki ruhákat ha esetleg át szeretnél öltözni és természetesen a fürdőt is használhatod-mondta.
-Aha... Így akarod a tudtomra adni, hogy nem vagyok elég csinos és ráadásul még büdösnek is tartasz, na ez szép mondhatom-játszottam a durcit és reménykedem, hogy bevette és nem lát át a színészkedésemen.
-Kicsim én nem így gondoltam, mármint nem vagy büdös és azt meg tudhatnád, hogy még egy krumplis zsákban is csinos lennél, szóval ne értsd félre minden mondatom, rendeben?-kérdezte
-Rendben.Köszönöm és akkor, ha megkérlek megmutatod, hogy merre találom a fürdőt.
-Persze, gyere.-fogta meg a kezem és húzott az emelet felé, majd ott betolt a szobájába és onnan egy ajtóhoz lépett-Ez az, parancsoljon, hölgyem-mondta szertartásosan és még meg is hajolt.
-Köszönöm, uram. Sajnos borravalóval nem szolgálhatok, de ha a megfelel magának megkaphatja természetben.
-Ohhhh hölgyem erre nem is mertem számítani és ne aggódjon én ezt a fizetési módot jobban kedvelem.
-Ez meglepő, de legyen ahogy ön akarja, de mielőtt fizetek kérem szabja meg az összeget.
-De hölgyem ezt mégis, hogy gondolhatja, nem vagyok koldus aki könyöradományra szorul, az összeg csakis öntől függ, csakis annyit érdemlek amennyit ön igazságosan tart.-mondta még komolyan, de a szája sarka már nem sokáig tudja tartani ezt a maszkot, mert a szeme már az el fojtott nevetéstől csillog.
-Uram, azt hiszem most nem kötött jó üzletet, ugyanis az ön szolgálata, hogy is mondjam elengedhetetlen számomra így megkérem, hogy legyen a személyes hordárom és idegen vezetőm, természetesen kiváló fizetés kapna.-válaszoltam, de már én is éreztem, hogy nem bírom sokáig ezt a színjátékot.
-Hölgyem ez aztán a megtiszteltetés, örömmel elvállalom, nem is tudom, hogy hogyan is fejezzem ki a hálámat ön iránt. Egy kikötésem azért lenne a fizetést csakis természetben adhatja és csakis nekem fizethet ily módon, és a fizetést folyamatosan kérem nem pedig egy nagy összegben, ha ezt elfogadja, akkor a megállapodás megköttethet.
-Természetesen uram, én is pontosan így gondoltam.
-Akkor hölgyem máris elkezdheti a fizetést-mondta mosolyogva
-Természetesen, uram azonnal-és nem is haboztam,annyira kívántam már édes ajkait, hogy azonnal rájuk tapadtam. Edward is meglepődött hirtelen hevességemen, de most ez sem érdekelt csak az, hogy Edward velem van és érzem hideg, kemény ajkait és testét nekem nyomódni, viszont ahogy őt is hatalmába kerítette a szenvedély neki nyomott az ajtónak és a keze a fenekemre csúszott, majd belemarkolva felemelt én a női ösztönömet követve, pedig átkaroltam a csípőjét, viszont így az ágyékunk egymásnak nyomódott és megéreztem, hogy Edward mégis mennyire vágyik rám és ez kicsit megijesztett, viszont Edwardból ez a póz már reakciót váltott ki ugyanis amikor testünk találkozott belenyögött a csókunkba és még vadabbul kezdett el csókolni, majd elkezdett vetkőztetni először csak az egyik gombot gombolta ki, majd utána éreztem, hogy a többit is ki akarja gombolni, viszont nálam már ezerrel szólt a vész jelző így megpróbáltam finoman eltolni magamtól, de csak annyira, hogy tudja egy kicsit álljunk le, de ő nem igazán ezt vette le az én próbálkozásomból, sokkal inkább azt, hogy én is azt szeretném, ha ő is levenné az a fölsőjét így megragadta az alját és levetni készült amikor végre megtaláltam a hangom és végre eltudtam makogni, hogy mégis mit szeretnék.
-Edward ne .... vedd le ....kérlek-pihegtem, mivel eddig nagyon elvolt foglalva a szám nem sok oxigén jutott a tüdőmbe és ez most megbosszulja önmagát
-Tessék, mit szeretnél, azt hogy ne én vegyem le?-kérdezte úgy hogy abból én rájöttem, hogy mire gondol
-Nem ..én ...nem akarom, nem így ....ez így túl....túl gyors sajnálom. Tényleg sajnálom, mármint én akarom csak ez így nem is tudom, soha nem így képzeltem, mármint, de nehéz ez-most már ment az teljes beszéd.
-Ohhhh kicsim emiatt ne magyarázkodj, értem. Ez így túl gyors és az elsőt nem így szeretnéd, viszont ezzel nem azt akarod mondani, hogy nem velem és, hogy nem tetszett amit most csináltunk, csak egy kicsit gyorsnak gondolod és azt szeretnéd a ha le lassítanánk egy kicsit és ezzel egy kicsit még várnánk, igaz-kérdezte miközben letett a földre és elhúzódott tőlem.
-Igen, tényleg ezt akartam mondani.-ekkor viszont eszembe jutott valami, attól, hogy én most nem szeretném, neki nem muszáj velem szenvedni, így gondoltam segítek neki, így miközben ő velem szemben állt....
2012. március 14., szerda
11.fejezet
Sziasztok !!!!!
Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a fejezetet, de végzős vagyok és most sajnos minden összejött. Nem tudom, hogy folytatás mikorra várható, de reményeim szerint hamarosan.Tényleg sajnálom, remélem megértitek és még mindig olvasni fogtok, de nem is szaporítom tovább a szót, a lényeg, hogy itt az új feji. A fejezetről röviden csak annyit, hogy tudom ez most nem lett valami esemény dús, de néha egy két ilyen fejezet után robban a bomba. Akkor hát jó olvasást.
Pusszancs
Timi
U.i.: A helyesírási hibákért előre is bocsi. XDXD
Prue szemszöge :
Egyszer csak azt éreztem, hogy valami megérinti az arcomat nem tudtam elképzelni, hogy mégis mi lehet, így gyorsan végig gondolva a lehetőségeket, a saját védelmi ösztönöm ajánlotta a megoldást, mégpedig a leterít és kifaggat módszert. Nem telt bele fél másodpercbe és máris tudtam, hogy mit kell tenni, hála a sok éves önvédelmi tanulmányaimnak. Így hát első lépésben kipattantam és közben megragadtam a támadóm karját és egy lendületes forgással, majdnem sikerült is leterítenem. Viszont ekkor meghallottam a támadóm hangját és elöntött a nyugalom és ezt az érzést rögtön követte is a megbánás.
-Szerelmem, nyugi én vagyok.-mondta megnyugtatóan, miközben visszahúzott maga mellé. - Mi történt kedvesem-érdeklődött komolyan.
-Semmi, én csak megijedtem. Mármint még soha nem keltem arra, hogy valaki birizgál és megijedtem.-mondtam gyorsan és mentegetőzve - Én tényleg sajnálom, nem is tudom mi járt a fejemben. Na jó tudom, hogy mi járt, de én azt gondoltam, hogy valaki bántani akar és ez csak egy védekező mechanizmus volt a részemről-folytattam tovább a mentegetőzést.
-Héj, héj kicsim nyugodj meg. Nincs semmi baj.-mondta megnyugtatóan viszont visszatérhetnénk ahhoz a részhez, hogy még ne ébredtél valaki birizgálására? -kérdezte már kaján vigyorral a képén.-Ezt úgy kell értenem, hogy te még érintetlen vagy?-érdeklődött, de láttam hogy ezt komolyan kérdi, nem csak poénkodni akar.
Én egy ideig csendben gondolkodtam és azon agyaltam, hogy erre mi is a jó megoldás. Komolyan ezen töprengtem, mert nem tudtam rá a választ. Vajon ha bevallanám neki, hogy igaza van, akkor többé már nem kedvelne vagy elutasítana, mert én nem vagyok tapasztalt, de ha meg azt mondanám neki, hogy már nem vagyok szűz, akkor meg abból is egy csomó gond adódhat, Lehet, hogy pont ezért nem kellenék neki, mert azt gondolná, hogy én mindenkivel összefekszem. Nem tudok dönteni, erre a kérdésre nincs jó válasz, legalábbis szerintem, de mielőtt mégis megadhattam volna a kívánt választ, ő közbeszólt.
-Nem muszáj felelned, én nem ítélkezem feletted.
-Én nem az, hogy nem akarok válaszolni, csak nem szeretném, ha emiatt megváltozna bármi is köztünk.-mondtam halkan
-Bármit is mondasz az nem változtat a kapcsolatunkon és az érzelmeinken sem.
-Szóval ....... Én ....... hogy is mondjam. Ahhhhh igen , mármint én még az vagyok.-Ekkor viszont olyan dolog történt amire nem számítottam.
Ez az húgi, tudtam hogy még tiszta vagy-kiáltott fel Emmett, olyan hangosan, hogy én meglepődve kaptam fel a fejem.Ekkor azonban egy sokkal megrázóbb dolog történt, mert rájöttem, hogy valószínűleg az egész család végig hallgatta az esti és a reggeli beszélgetésünket is, és hát ez elég zavaró volt.
-Azt hiszem jobb lesz, ha most lemegyünk reggelizni-mondtam és rámosolyogtam Edwardra.
-Igen persze, már biztos nagyon éhes vagy-mondta miközben épp a lépcsőn mentünk le.
-Ja éhes, de nem ételre, hanem a mi kis Edy fiunkra-mondta már röhögve Em. Amit Rose egy nyaklevessel jutalmazott.
-Hát lehet, hogy Edyt is felfalnám, de ha ő lett volna ma a terítéken, nem hiszem, hogy azt a konyhában akarnám elintézni,hanem fent a szobában. Bár ahogy így elnézem, neked nem lesz ilyen szerencséd, mert Rose a közeljövőben nem hiszem, hogy beenged a szobátokba.-válaszoltam és közben Rosera kacsintottam, majd ezután Edward felé fordultam és az ajkaira tapadtam. ezt csak azért tettem, hogy Emmettet megleckéztessem, de nem számoltam azzal, hogy milyen nehéz is lesz számomra ellen állni Edward kívánatos ajkainak, de nem engedtem, hogy a vágy eluralkodjon felettem, ezért megszakítottam ajkaink játékát, majd látványosan megnyaltam az ajkamat és így szóltam.
-Huuuuu tényleg étvágygerjesztő vagy.-Ez után lassan kisétáltam a konyhába ahol Esme várt.
-Hallottam, hogy lejöttök reggelizni és gondoltam csinálok neked valami finomat-szólt kedvesen egy mosoly kíséretében-Emmettel meg ne törődj ő már csak ilyen gyerekes, de pont ezért imádjuk.
-Köszönöm, nagyon jól néz ki-feleltem és az első falatot máris a számba helyeztem. Ez nagyon finom, köszönöm a reggelit mondtam miután befejeztem az omlettet.
Esme által készített ínyenc finomság:
Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a fejezetet, de végzős vagyok és most sajnos minden összejött. Nem tudom, hogy folytatás mikorra várható, de reményeim szerint hamarosan.Tényleg sajnálom, remélem megértitek és még mindig olvasni fogtok, de nem is szaporítom tovább a szót, a lényeg, hogy itt az új feji. A fejezetről röviden csak annyit, hogy tudom ez most nem lett valami esemény dús, de néha egy két ilyen fejezet után robban a bomba. Akkor hát jó olvasást.
Pusszancs
Timi
U.i.: A helyesírási hibákért előre is bocsi. XDXD
Prue szemszöge :
Egyszer csak azt éreztem, hogy valami megérinti az arcomat nem tudtam elképzelni, hogy mégis mi lehet, így gyorsan végig gondolva a lehetőségeket, a saját védelmi ösztönöm ajánlotta a megoldást, mégpedig a leterít és kifaggat módszert. Nem telt bele fél másodpercbe és máris tudtam, hogy mit kell tenni, hála a sok éves önvédelmi tanulmányaimnak. Így hát első lépésben kipattantam és közben megragadtam a támadóm karját és egy lendületes forgással, majdnem sikerült is leterítenem. Viszont ekkor meghallottam a támadóm hangját és elöntött a nyugalom és ezt az érzést rögtön követte is a megbánás.
-Szerelmem, nyugi én vagyok.-mondta megnyugtatóan, miközben visszahúzott maga mellé. - Mi történt kedvesem-érdeklődött komolyan.
-Semmi, én csak megijedtem. Mármint még soha nem keltem arra, hogy valaki birizgál és megijedtem.-mondtam gyorsan és mentegetőzve - Én tényleg sajnálom, nem is tudom mi járt a fejemben. Na jó tudom, hogy mi járt, de én azt gondoltam, hogy valaki bántani akar és ez csak egy védekező mechanizmus volt a részemről-folytattam tovább a mentegetőzést.
-Héj, héj kicsim nyugodj meg. Nincs semmi baj.-mondta megnyugtatóan viszont visszatérhetnénk ahhoz a részhez, hogy még ne ébredtél valaki birizgálására? -kérdezte már kaján vigyorral a képén.-Ezt úgy kell értenem, hogy te még érintetlen vagy?-érdeklődött, de láttam hogy ezt komolyan kérdi, nem csak poénkodni akar.
Én egy ideig csendben gondolkodtam és azon agyaltam, hogy erre mi is a jó megoldás. Komolyan ezen töprengtem, mert nem tudtam rá a választ. Vajon ha bevallanám neki, hogy igaza van, akkor többé már nem kedvelne vagy elutasítana, mert én nem vagyok tapasztalt, de ha meg azt mondanám neki, hogy már nem vagyok szűz, akkor meg abból is egy csomó gond adódhat, Lehet, hogy pont ezért nem kellenék neki, mert azt gondolná, hogy én mindenkivel összefekszem. Nem tudok dönteni, erre a kérdésre nincs jó válasz, legalábbis szerintem, de mielőtt mégis megadhattam volna a kívánt választ, ő közbeszólt.
-Nem muszáj felelned, én nem ítélkezem feletted.
-Én nem az, hogy nem akarok válaszolni, csak nem szeretném, ha emiatt megváltozna bármi is köztünk.-mondtam halkan
-Bármit is mondasz az nem változtat a kapcsolatunkon és az érzelmeinken sem.
-Szóval ....... Én ....... hogy is mondjam. Ahhhhh igen , mármint én még az vagyok.-Ekkor viszont olyan dolog történt amire nem számítottam.
Ez az húgi, tudtam hogy még tiszta vagy-kiáltott fel Emmett, olyan hangosan, hogy én meglepődve kaptam fel a fejem.Ekkor azonban egy sokkal megrázóbb dolog történt, mert rájöttem, hogy valószínűleg az egész család végig hallgatta az esti és a reggeli beszélgetésünket is, és hát ez elég zavaró volt.
-Azt hiszem jobb lesz, ha most lemegyünk reggelizni-mondtam és rámosolyogtam Edwardra.
-Igen persze, már biztos nagyon éhes vagy-mondta miközben épp a lépcsőn mentünk le.
-Ja éhes, de nem ételre, hanem a mi kis Edy fiunkra-mondta már röhögve Em. Amit Rose egy nyaklevessel jutalmazott.
-Hát lehet, hogy Edyt is felfalnám, de ha ő lett volna ma a terítéken, nem hiszem, hogy azt a konyhában akarnám elintézni,hanem fent a szobában. Bár ahogy így elnézem, neked nem lesz ilyen szerencséd, mert Rose a közeljövőben nem hiszem, hogy beenged a szobátokba.-válaszoltam és közben Rosera kacsintottam, majd ezután Edward felé fordultam és az ajkaira tapadtam. ezt csak azért tettem, hogy Emmettet megleckéztessem, de nem számoltam azzal, hogy milyen nehéz is lesz számomra ellen állni Edward kívánatos ajkainak, de nem engedtem, hogy a vágy eluralkodjon felettem, ezért megszakítottam ajkaink játékát, majd látványosan megnyaltam az ajkamat és így szóltam.
-Huuuuu tényleg étvágygerjesztő vagy.-Ez után lassan kisétáltam a konyhába ahol Esme várt.
-Hallottam, hogy lejöttök reggelizni és gondoltam csinálok neked valami finomat-szólt kedvesen egy mosoly kíséretében-Emmettel meg ne törődj ő már csak ilyen gyerekes, de pont ezért imádjuk.
-Köszönöm, nagyon jól néz ki-feleltem és az első falatot máris a számba helyeztem. Ez nagyon finom, köszönöm a reggelit mondtam miután befejeztem az omlettet.
Esme által készített ínyenc finomság:
2012. március 4., vasárnap
10.fejezet
Sziasztok!
Bocsánat a késésért és azért is, hogy most csak ilyen rövid lett a fejezet, de sajnálatos módon nagyon sok volt a tanulni valóm.
még egyszer bocsi
Komizzatok légyszi
Pusszancs:
Timi
Prue szemszöge:
Edward visszasétált az ágyhoz és bebújt mellém a takaró alá. Én a fejemet a mellkasára hajtottam és így kényelembe helyezve magam próbáltam elaludni, de ez nem tűnt egyszerű feladatnak, ha ő mellettem feküdt, de egy idő után mégis sikerült és átléptem az álmok világába.
Azt álmodtam, hogy Edward rétjén vagyunk és fekszünk egymás mellett és beszélgetünk mindenféléről, hogy még jobban megismerjük egymást. Nagyon élvezem ahogy a nap sugarai cirógatják a bőröm és közben Edward édes hangon meséli az életét. Váratlanul megváltozott az álmom és egy hideg helyen találtam magam és sötétség vett körül és bármennyire is próbáltam kinyitni a szemem, nem voltam rá képes. Aztán a sötétben várva a reggelt egy párbeszédre lettem figyelmes:
-Ugye nem gondoltad komolyan?
-De, ő nem tett semmi rosszat, csak rosszkor volt rossz helyen. Te is tudod, hogy mi a feladatunk. Én csak a dolgomat végeztem.
-Te tényleg, úgy gondolod, hogy jó döntés volt az, hogy megmentetted?
-Lehet, hogy nem volt az, de ezt nem a mi feladatunk eldönteni.
-Az meg sem fordult a fejedben, hogy esetleg ő is olyanná válik?
-Nem, a méreg nem tudta kifejteni a hatását, szóval ő még mindig ember.
-Rendeben, tegyük fel, hogy még mindig ember, akkor mit csinálunk? Az osztálya már elment és gondolom már bejelentették az eltűnését.
-Két megoldás is az eszembe jutott. Az első az ha mi is beszállunk a keresésbe és mintegy véletlenül megtaláljuk. A másik, hogy hamis személyiséget kreálunk neki, és ezzel egész életében hazugságra kényszerítjük.
Ez már túl sok volt nekem, nem értettem, hogy mi történik és, hogy egyáltalán kiről van szó. Éreztem, hogy már nem bírom sokáig, próbáltam magamba fojtani a könnyeimet, de ez nem sikerült és a következő amit éreztem az az volt, hogy a félelem eluralkodik rajtam, mert mi van, ha rájöttek, hogy én hallottam őket, akkor velem mi fog történni. Ilyen és ehhez hasonló dolgok futottak át a fejemen, miközben azzal gyötörtem magam, hogy kiutat keresek.
Aztán már csak azt éreztem, hogy valaki rázogat és erre már felébredtem egy olyan álomból, amiről azt gondoltam, hogy a valóság.
-Prue szerelmem nincs semmi baj, ne félj nem engedem, hogy bárki is bántson.Tudom, hogy rosszat álmodtál, de próbálj meg megnyugodni és utána meséld el szépen, hogy mit álmodtál az segíteni fog.
-Én ...nem tudom ....én nem ...tudom-nyöszörögtem neki, kérve ezzel arra, hogy ne feszegessük a témát, de sajnos ő nem akarta abbahagyni.
-Kérlek, kicsim.-mondta miközben letörölte a szememből előbújó könnyeket.
-Kérlek, értsd meg, hogy nem megy. olyan félelmetes volt én azt hittem, hogy megfogok halni. Én... olyan valóságos volt, mintha tényleg megtörtént volna.
Ezután kitört belőlem a zokogás és Edward magához ölelve csitítgatott. Reméltem, hogy nem fog kérdezősködni az álmom felől.
-Szerelmem, most már próbál megnyugodni és nem gondolni rossz dolgokra. Én itt vagyok és vigyázok rád, nem eshet semmi bajod.-mondta gyengéden, miközben simogatta az arcom.
-Rendben, de tényleg nem hagyj egyedül.
-Nem foglak-nyugtatott meg és e célból egy gyors csókot nyomott ajkaimra.Így újból átléptem az álmok világába.
Az ágy amiben első éjszakájukat töltötték:
Bocsánat a késésért és azért is, hogy most csak ilyen rövid lett a fejezet, de sajnálatos módon nagyon sok volt a tanulni valóm.
még egyszer bocsi
Komizzatok légyszi
Pusszancs:
Timi
Prue szemszöge:
Edward visszasétált az ágyhoz és bebújt mellém a takaró alá. Én a fejemet a mellkasára hajtottam és így kényelembe helyezve magam próbáltam elaludni, de ez nem tűnt egyszerű feladatnak, ha ő mellettem feküdt, de egy idő után mégis sikerült és átléptem az álmok világába.
Azt álmodtam, hogy Edward rétjén vagyunk és fekszünk egymás mellett és beszélgetünk mindenféléről, hogy még jobban megismerjük egymást. Nagyon élvezem ahogy a nap sugarai cirógatják a bőröm és közben Edward édes hangon meséli az életét. Váratlanul megváltozott az álmom és egy hideg helyen találtam magam és sötétség vett körül és bármennyire is próbáltam kinyitni a szemem, nem voltam rá képes. Aztán a sötétben várva a reggelt egy párbeszédre lettem figyelmes:
-Ugye nem gondoltad komolyan?
-De, ő nem tett semmi rosszat, csak rosszkor volt rossz helyen. Te is tudod, hogy mi a feladatunk. Én csak a dolgomat végeztem.
-Te tényleg, úgy gondolod, hogy jó döntés volt az, hogy megmentetted?
-Lehet, hogy nem volt az, de ezt nem a mi feladatunk eldönteni.
-Az meg sem fordult a fejedben, hogy esetleg ő is olyanná válik?
-Nem, a méreg nem tudta kifejteni a hatását, szóval ő még mindig ember.
-Rendeben, tegyük fel, hogy még mindig ember, akkor mit csinálunk? Az osztálya már elment és gondolom már bejelentették az eltűnését.
-Két megoldás is az eszembe jutott. Az első az ha mi is beszállunk a keresésbe és mintegy véletlenül megtaláljuk. A másik, hogy hamis személyiséget kreálunk neki, és ezzel egész életében hazugságra kényszerítjük.
Ez már túl sok volt nekem, nem értettem, hogy mi történik és, hogy egyáltalán kiről van szó. Éreztem, hogy már nem bírom sokáig, próbáltam magamba fojtani a könnyeimet, de ez nem sikerült és a következő amit éreztem az az volt, hogy a félelem eluralkodik rajtam, mert mi van, ha rájöttek, hogy én hallottam őket, akkor velem mi fog történni. Ilyen és ehhez hasonló dolgok futottak át a fejemen, miközben azzal gyötörtem magam, hogy kiutat keresek.
Aztán már csak azt éreztem, hogy valaki rázogat és erre már felébredtem egy olyan álomból, amiről azt gondoltam, hogy a valóság.
-Prue szerelmem nincs semmi baj, ne félj nem engedem, hogy bárki is bántson.Tudom, hogy rosszat álmodtál, de próbálj meg megnyugodni és utána meséld el szépen, hogy mit álmodtál az segíteni fog.
-Én ...nem tudom ....én nem ...tudom-nyöszörögtem neki, kérve ezzel arra, hogy ne feszegessük a témát, de sajnos ő nem akarta abbahagyni.
-Kérlek, kicsim.-mondta miközben letörölte a szememből előbújó könnyeket.
-Kérlek, értsd meg, hogy nem megy. olyan félelmetes volt én azt hittem, hogy megfogok halni. Én... olyan valóságos volt, mintha tényleg megtörtént volna.
Ezután kitört belőlem a zokogás és Edward magához ölelve csitítgatott. Reméltem, hogy nem fog kérdezősködni az álmom felől.
-Szerelmem, most már próbál megnyugodni és nem gondolni rossz dolgokra. Én itt vagyok és vigyázok rád, nem eshet semmi bajod.-mondta gyengéden, miközben simogatta az arcom.
-Rendben, de tényleg nem hagyj egyedül.
-Nem foglak-nyugtatott meg és e célból egy gyors csókot nyomott ajkaimra.Így újból átléptem az álmok világába.
Az ágy amiben első éjszakájukat töltötték:
2012. február 20., hétfő
9. fejezet
Sziasztok!!!
Itt van a következő fejezet, sajnos ezt nem tudtam átnézni és ezért lehet, hogy helyesírási hibákat fogtok találni. Előre is elnézéseteket kérem. A következő hír nem fog boldoggá tenni senki, a következő rész lehet, hogy egy kicsit késni fog. Sajnálom, de sok a tanulnivalóm és így nem megy minden simán.
Köszönöm az előző fejezethez a komit!
Pusszancs
Timi
A fejezet:
Edward szemszöge:
Amikor elmondta, hogy szerinte miért nem lehetünk együtt, nagyon megörültem, hisz nekem még volt egy titkom amit még nem árultam el neki méghozzá, hogy ő az énekesem. Elhatároztam itt az ideje, hogy beavassam őt is, így hát neki álltam a vallomásomnak.Az elején kezdtem és reménykedtem, hogy a végén számomra kedvező választ hallhatok kedvesem szájából.
Mi lenne, ha bevallanék neked egy dolgot. Méghozzá azt, hogy a te véred énekel nekem, az első perctől kezdve. Ne ne vágj közbe. Ezért nem mentem közelebb hozzád a sikátorban, épp a vadászatról jöttünk haza, amikor meghallottam azoknak a mocskoknak a gondolatait, úgy éreztem segítenem kell neked. Amikor odaértünk még intenzívebben éreztem a véred illatát, de tudtam, hogy nem bánthatlak, bármennyire is csábít a véred. Aztán másnap amikor a terembe lépve megéreztem ugyanazt a finom és mindennél jobban csábító illatot, azt hittem, hogy nem tudok ellen állni, de végül is sikerült. Aztán amikor meghívtalak kávézni az már sokkal, de sokkal könnyebb volt, ahogy sokat éreztem az illatod, nem mondom, hogy már nem csábított, de már nem volt meg az a nagyon erős kényszer, hogy kiszívjam a véred. A kávét is azért ajánlottam fel, mert megakartalak ismerni. Az elején még nem tudtam, hogy te más vagy, hogy te talán el tudnál-e fogadni olyannak amilyen vagyok. Ezután minden csak rosszul sült el az, hogy elküldtél magadtól, aztán a saját titkunk felfedése és végül az én baromira jó beszédem rólad. Tudom, hogy ez most nem tünik valami normális menetnek, de én azt szeretném, ha nem állítanánk direkt még több falat a kapcsolatunk útjába. Szerintem így is lesz ép elég akadály amit majd együtt kell leküzdenünk. Basszus a legfontosabb dolgot elfelejtettem az egész beszédnek az volt a lényege, mármint amire fény akartam deríteni az az, hogy hogyan is érzek írántad. Szeretlek, tudom most biztos azt gondolod, hogy ilyen rövid idő alatt ez nem történhet meg, de igen megtörtént, mégpedig velem és ha ezt nem akarod tudomásul venni, hát jó, de azt tudnod kell, hogy én mindig szeretni foglak és akkor is meletted leszek és vigyázni, törödni és figyelni foglak, ha ne talántán mégis elküldenél. Viszont lenne egy kérdésem, volt időm azon gondolkodni, amit mondtál és arra lennék kíváncsi, hogyan értetted azt, hogy meghalt, mert azt már tudom, hogy nem hazudtál, csak érdekel, hogy mégis mi történt. Nem muszáj válaszolnod, de szeretném tudni a történet végét.-tudtam, hogy a vallomásomtól minden rendbe jön vagy mindnet tönkre teszek vele, de válalltm a kockázatot és miközben ezen töprengtem figyeletem kedvesem reakcióját is. A következő pillanatban kedvesem egy kérdést tett fel amire én őszintén válasoltam:
-Te....te .......tényleg szeretsz?
miután megkérdezte én elmondtam, hogy igen és folytatni akartam, de bennem akadtak a szavak, mivel lágyan megérintet az ajkaimat, amitől rögtön elnémultam és ő így folytatta, s én mérhetetlenül boldog lettem.
-De hiszek neked. Én sem tudom, hogy- hogy, vagy hogy épp miért, de én is így érzek irántad. És mielőtt még rosszra gondolnál, én örülök neki és most hogy tudom, hogy szeretsz és ráadásul az énekesed is vagyok, így már nem akarok több akadályt köztünk, sőt azt szeretném, ha felhőtlenül boldogok lennénk, méghozzá együtt.
Erre egy nagyon kicsi választ tudtam csak kinyögni, hisz akkora boldogság tombolt bennem, hogy majd szét robbantam tőle.
-Én is ezt szeretném.
Ez után én vártam hogy folytatja a mesélést és végre megtudthatom, hogy mégid mi történt, de úgy látszik ő nem így tervezte.
De valamit kiszurhatott mivel a következő kérdése ez volt:
-Mire vagy még kíváncsi?
-Semmire-válaszoltam, mivel úgy gondoltam, hogy ha nem tudja hogy mégis mir , pedig az előbb tettem fel a kérdést, de igaz hozzáfűztem azt, hogy ha nem akakr, nem muszáj válaszolnia, de én akkor is tudni akakrom, hogy mi történt.
Viszont az én válaszom láthatólag feldühítette, amit természetesen nem akartam. Ezután egy kisebb vita alakult ki köztünk, végül egy ide egyáltalán nem illő kérdét tett fel nekem, amire nem tudtam, hogy miért is kíváncsi.
-Figyelj Edward, én amikor elájultam, esetleg beverhettem a fejem?
-Nem szeremem, miért?-kétrdeztem hisz nem értettem a kérdés célját, aztán mai ezután következett, arra egyáltalán nem számítottam, ugyanis azt állította, hogy nem hallotta a kérdésem, ami hihetetlennek tűnt, aztán meg elkezdett mentegetőzni, majd megkét, hogy tegyem fel újra a kérdést, hát így is tettem. Egy rövid ideig csendben volt, majd belekezdett a mesélésbe.
-Az elején még én se tudtam, hogy vámpír. Nagyon jól elvoltunk sőt igazán megkedveltem. Aztán egyszer csak bevallotta, hogy szeret engem és szeretné, ha a felesége lennék, én ennek nagyon örültem sőt boldog voltam. Tehát elérkezett az idő, hogy bemutassam a szüleimnek, elvittem hozzánk vacsira, de amikor anyám meglátta az ajtóban. Nem hitt a szemének. Ezt csak később tudtam meg, ugyanis amikor terhes volt velem, akkor egyszer álmában eljött hozzá egy angyal lehet, hogy nem az volt, de anya úgy gondolta, hogy az mivel gyönyörű volt és szikrázott a bőre, mintha ezer apró gyémánt borítaná, és az angyal azért jött, hogy fegyelmeztesse. Elmondta, hogy vannak vámpírok, hogy honnan lehet őket megismerni és, hogy rám milyen kockázatot fognak jelenteni a vámpírok. Ő ezt addig soha senkinek nem említett, hogy valaha is tudott volna erről, de akkor ott amikor meglátta, rájött, hogy minden amit eddig nem hitt valósnak az nagyon is az. innen változtak meg a dolgok, nem engedte be Danielt, ez volt a neve a vámpírnak, a házba, sőt megmondta, hogy többé ne merjen a közelemben lenni, mert idézem szó szerint ezt mondta "Ő tudja, hogy mi ő és tudja, hogy én nem vagyok az ő számára la tua cantate, és így csak megöli magát", ezen én akkor nevettem, bár nem tudtam, hogy az anyám tud latinul, de akkor is vicces volt, hogy az én 165 centiméteres anyukám megfenyegeti a barátom aki legalább fél méterrel magasabb mint ő. Ezután történtek változások az éltemben. Anyu könyörgött apunak, hogy költözzünk el és mivel apu szerette őt így elköltöztünk. Anyunak azt az egy feltételt kötötte ki apunak, hogy olyan helyre menjünk ahol sokat süt a nap. Aztán egyik nap nem mentem időben haza, anyám nagyon aggódott miattam és aznap amikor hazaértem beavatott mindenbe. Azt is elmondta, hogy azóta, hogy rájött, hogy igenis léteznek vámpírok azóta kutatásokat folytat ilyen ügyben és már bővültek az információi, nem csak azokra támaszkodott amiket az angyal mondott neki. Arról, hogy Daniel meghalt csak annyit tudok, hogy egyszer osztálykiránduláson voltuk és ott találkoztam a régi társával, a kíváncsiságom legyőzött és oda mentem hozzá, kérdezősködtem, sajnos nem tudtam, hogy mi is lesz ennek a vége. Ugyanis én arról a kirándulásról már nem emberként tértem vissza.
Megdöbbentett, az amit hallottam, hisz én ilyenről még nem hallottam. A végén meg oltári dühös és féltékeny lettem, amikor megemlítette, hogy Daniel utána kérdezősködött. Valójában az utolsó mondata után kétségbe estem, hogy lehet az hogy nem ember, az nem lehet, itt van mellettem és hallom ahogyan ver a szíve. Ezenkívül még sok más dolog is az emberségét bizonyítja, ilyen hogy élemet fogyasztott vagy az, hogy elájult és a rossz reflexei és még egy sor kis apróság, ami azt árulja el hogy ő ember.
Az utolsó mondata után felemeltem a kezem és jeleztem, hogy álljon meg egy kicsit így is tett. Közben hallottam ahogy a családom gondolatban üzen nekem, hogy derítsem ki, hogy ezt, hogy is értette. Viszont ami meglepett, hogy itthon találom őket, mivel Alice üzent a beszélgetésünk elején, hogy elmennek és minket itt hagynak beszélgetni, de ezek szerint visszajöttek, csak én nem vettem őket észre.
-Kérlek folytasd-mondtam és várta a folytatást ezzel nem csak az én, de a családom kívánsága is teljesült ezekívül talán megtudhatom a történet végét.
-Szóval ott hagytam abba, hogy már nem emberként tértem vissza. A nő Julia megharapott, de szerencsémre, mivel kiválasztott vagyok így nem esett bajom, mármint úgy értem, hogy nem változtam át vámpírrá csak egy nagyon kis része a méregnek tudott felszívódni, így nem is lettem vámpír, de már ember se vagyok. Azt meg hogy nem esett bajom, csak annyit jelent, hogy majdnem elvéreztem, de szerencsére ez nem történt meg.
Ahogy folytatta a történetet, egyre dühösebb lettem és legszívesebben azonnal megkerestem volna azt a Juliat aki bántotta a szerelmemet. Valószínűleg ezt le lehetett olvasni az arcomról, mivel Prue megszorított a kezem ezzel jelezve, hogy figyeljek rá.
-Már nem tudod bántani és tudom, hogy te akkor se bántanád. Most csak a düh vezetné a cselekedeteidet, de te jó vagy és az végül megakadályozna téged abban, hogy bármikor rosszat tegyél. Ő még aznap meghalt amikor megharapott, de ez már egy másik történet és most egy kisit pihenni szeretnék. Ha lehet-kérte lágyan én meg mint, akit bolha csípett meg felálltam az ágyról és már indultam az ajtó felé, amikor meghallottam a hangját.
-Edward, nem lehetne arról szó, hogy itt maradsz mellettem?-kérdezte aranyosan.
-Természetesen, hogy lehet, de azt gondoltam, hogy kényelmesebb nélkülem.-válaszoltam neki.
-Nem kényelmesebb-ezzel felhúzta a takaró szélét és megütögette maga mellett az ágyat-Akkor jössz?-kérdezte mosolyogva.
Itt van a következő fejezet, sajnos ezt nem tudtam átnézni és ezért lehet, hogy helyesírási hibákat fogtok találni. Előre is elnézéseteket kérem. A következő hír nem fog boldoggá tenni senki, a következő rész lehet, hogy egy kicsit késni fog. Sajnálom, de sok a tanulnivalóm és így nem megy minden simán.
Köszönöm az előző fejezethez a komit!
Pusszancs
Timi
A fejezet:
Edward szemszöge:
Amikor elmondta, hogy szerinte miért nem lehetünk együtt, nagyon megörültem, hisz nekem még volt egy titkom amit még nem árultam el neki méghozzá, hogy ő az énekesem. Elhatároztam itt az ideje, hogy beavassam őt is, így hát neki álltam a vallomásomnak.Az elején kezdtem és reménykedtem, hogy a végén számomra kedvező választ hallhatok kedvesem szájából.
Mi lenne, ha bevallanék neked egy dolgot. Méghozzá azt, hogy a te véred énekel nekem, az első perctől kezdve. Ne ne vágj közbe. Ezért nem mentem közelebb hozzád a sikátorban, épp a vadászatról jöttünk haza, amikor meghallottam azoknak a mocskoknak a gondolatait, úgy éreztem segítenem kell neked. Amikor odaértünk még intenzívebben éreztem a véred illatát, de tudtam, hogy nem bánthatlak, bármennyire is csábít a véred. Aztán másnap amikor a terembe lépve megéreztem ugyanazt a finom és mindennél jobban csábító illatot, azt hittem, hogy nem tudok ellen állni, de végül is sikerült. Aztán amikor meghívtalak kávézni az már sokkal, de sokkal könnyebb volt, ahogy sokat éreztem az illatod, nem mondom, hogy már nem csábított, de már nem volt meg az a nagyon erős kényszer, hogy kiszívjam a véred. A kávét is azért ajánlottam fel, mert megakartalak ismerni. Az elején még nem tudtam, hogy te más vagy, hogy te talán el tudnál-e fogadni olyannak amilyen vagyok. Ezután minden csak rosszul sült el az, hogy elküldtél magadtól, aztán a saját titkunk felfedése és végül az én baromira jó beszédem rólad. Tudom, hogy ez most nem tünik valami normális menetnek, de én azt szeretném, ha nem állítanánk direkt még több falat a kapcsolatunk útjába. Szerintem így is lesz ép elég akadály amit majd együtt kell leküzdenünk. Basszus a legfontosabb dolgot elfelejtettem az egész beszédnek az volt a lényege, mármint amire fény akartam deríteni az az, hogy hogyan is érzek írántad. Szeretlek, tudom most biztos azt gondolod, hogy ilyen rövid idő alatt ez nem történhet meg, de igen megtörtént, mégpedig velem és ha ezt nem akarod tudomásul venni, hát jó, de azt tudnod kell, hogy én mindig szeretni foglak és akkor is meletted leszek és vigyázni, törödni és figyelni foglak, ha ne talántán mégis elküldenél. Viszont lenne egy kérdésem, volt időm azon gondolkodni, amit mondtál és arra lennék kíváncsi, hogyan értetted azt, hogy meghalt, mert azt már tudom, hogy nem hazudtál, csak érdekel, hogy mégis mi történt. Nem muszáj válaszolnod, de szeretném tudni a történet végét.-tudtam, hogy a vallomásomtól minden rendbe jön vagy mindnet tönkre teszek vele, de válalltm a kockázatot és miközben ezen töprengtem figyeletem kedvesem reakcióját is. A következő pillanatban kedvesem egy kérdést tett fel amire én őszintén válasoltam:
-Te....te .......tényleg szeretsz?
miután megkérdezte én elmondtam, hogy igen és folytatni akartam, de bennem akadtak a szavak, mivel lágyan megérintet az ajkaimat, amitől rögtön elnémultam és ő így folytatta, s én mérhetetlenül boldog lettem.
-De hiszek neked. Én sem tudom, hogy- hogy, vagy hogy épp miért, de én is így érzek irántad. És mielőtt még rosszra gondolnál, én örülök neki és most hogy tudom, hogy szeretsz és ráadásul az énekesed is vagyok, így már nem akarok több akadályt köztünk, sőt azt szeretném, ha felhőtlenül boldogok lennénk, méghozzá együtt.
Erre egy nagyon kicsi választ tudtam csak kinyögni, hisz akkora boldogság tombolt bennem, hogy majd szét robbantam tőle.
-Én is ezt szeretném.
Ez után én vártam hogy folytatja a mesélést és végre megtudthatom, hogy mégid mi történt, de úgy látszik ő nem így tervezte.
De valamit kiszurhatott mivel a következő kérdése ez volt:
-Mire vagy még kíváncsi?
-Semmire-válaszoltam, mivel úgy gondoltam, hogy ha nem tudja hogy mégis mir , pedig az előbb tettem fel a kérdést, de igaz hozzáfűztem azt, hogy ha nem akakr, nem muszáj válaszolnia, de én akkor is tudni akakrom, hogy mi történt.
Viszont az én válaszom láthatólag feldühítette, amit természetesen nem akartam. Ezután egy kisebb vita alakult ki köztünk, végül egy ide egyáltalán nem illő kérdét tett fel nekem, amire nem tudtam, hogy miért is kíváncsi.
-Figyelj Edward, én amikor elájultam, esetleg beverhettem a fejem?
-Nem szeremem, miért?-kétrdeztem hisz nem értettem a kérdés célját, aztán mai ezután következett, arra egyáltalán nem számítottam, ugyanis azt állította, hogy nem hallotta a kérdésem, ami hihetetlennek tűnt, aztán meg elkezdett mentegetőzni, majd megkét, hogy tegyem fel újra a kérdést, hát így is tettem. Egy rövid ideig csendben volt, majd belekezdett a mesélésbe.
-Az elején még én se tudtam, hogy vámpír. Nagyon jól elvoltunk sőt igazán megkedveltem. Aztán egyszer csak bevallotta, hogy szeret engem és szeretné, ha a felesége lennék, én ennek nagyon örültem sőt boldog voltam. Tehát elérkezett az idő, hogy bemutassam a szüleimnek, elvittem hozzánk vacsira, de amikor anyám meglátta az ajtóban. Nem hitt a szemének. Ezt csak később tudtam meg, ugyanis amikor terhes volt velem, akkor egyszer álmában eljött hozzá egy angyal lehet, hogy nem az volt, de anya úgy gondolta, hogy az mivel gyönyörű volt és szikrázott a bőre, mintha ezer apró gyémánt borítaná, és az angyal azért jött, hogy fegyelmeztesse. Elmondta, hogy vannak vámpírok, hogy honnan lehet őket megismerni és, hogy rám milyen kockázatot fognak jelenteni a vámpírok. Ő ezt addig soha senkinek nem említett, hogy valaha is tudott volna erről, de akkor ott amikor meglátta, rájött, hogy minden amit eddig nem hitt valósnak az nagyon is az. innen változtak meg a dolgok, nem engedte be Danielt, ez volt a neve a vámpírnak, a házba, sőt megmondta, hogy többé ne merjen a közelemben lenni, mert idézem szó szerint ezt mondta "Ő tudja, hogy mi ő és tudja, hogy én nem vagyok az ő számára la tua cantate, és így csak megöli magát", ezen én akkor nevettem, bár nem tudtam, hogy az anyám tud latinul, de akkor is vicces volt, hogy az én 165 centiméteres anyukám megfenyegeti a barátom aki legalább fél méterrel magasabb mint ő. Ezután történtek változások az éltemben. Anyu könyörgött apunak, hogy költözzünk el és mivel apu szerette őt így elköltöztünk. Anyunak azt az egy feltételt kötötte ki apunak, hogy olyan helyre menjünk ahol sokat süt a nap. Aztán egyik nap nem mentem időben haza, anyám nagyon aggódott miattam és aznap amikor hazaértem beavatott mindenbe. Azt is elmondta, hogy azóta, hogy rájött, hogy igenis léteznek vámpírok azóta kutatásokat folytat ilyen ügyben és már bővültek az információi, nem csak azokra támaszkodott amiket az angyal mondott neki. Arról, hogy Daniel meghalt csak annyit tudok, hogy egyszer osztálykiránduláson voltuk és ott találkoztam a régi társával, a kíváncsiságom legyőzött és oda mentem hozzá, kérdezősködtem, sajnos nem tudtam, hogy mi is lesz ennek a vége. Ugyanis én arról a kirándulásról már nem emberként tértem vissza.
Megdöbbentett, az amit hallottam, hisz én ilyenről még nem hallottam. A végén meg oltári dühös és féltékeny lettem, amikor megemlítette, hogy Daniel utána kérdezősködött. Valójában az utolsó mondata után kétségbe estem, hogy lehet az hogy nem ember, az nem lehet, itt van mellettem és hallom ahogyan ver a szíve. Ezenkívül még sok más dolog is az emberségét bizonyítja, ilyen hogy élemet fogyasztott vagy az, hogy elájult és a rossz reflexei és még egy sor kis apróság, ami azt árulja el hogy ő ember.
Az utolsó mondata után felemeltem a kezem és jeleztem, hogy álljon meg egy kicsit így is tett. Közben hallottam ahogy a családom gondolatban üzen nekem, hogy derítsem ki, hogy ezt, hogy is értette. Viszont ami meglepett, hogy itthon találom őket, mivel Alice üzent a beszélgetésünk elején, hogy elmennek és minket itt hagynak beszélgetni, de ezek szerint visszajöttek, csak én nem vettem őket észre.
-Kérlek folytasd-mondtam és várta a folytatást ezzel nem csak az én, de a családom kívánsága is teljesült ezekívül talán megtudhatom a történet végét.
-Szóval ott hagytam abba, hogy már nem emberként tértem vissza. A nő Julia megharapott, de szerencsémre, mivel kiválasztott vagyok így nem esett bajom, mármint úgy értem, hogy nem változtam át vámpírrá csak egy nagyon kis része a méregnek tudott felszívódni, így nem is lettem vámpír, de már ember se vagyok. Azt meg hogy nem esett bajom, csak annyit jelent, hogy majdnem elvéreztem, de szerencsére ez nem történt meg.
Ahogy folytatta a történetet, egyre dühösebb lettem és legszívesebben azonnal megkerestem volna azt a Juliat aki bántotta a szerelmemet. Valószínűleg ezt le lehetett olvasni az arcomról, mivel Prue megszorított a kezem ezzel jelezve, hogy figyeljek rá.
-Már nem tudod bántani és tudom, hogy te akkor se bántanád. Most csak a düh vezetné a cselekedeteidet, de te jó vagy és az végül megakadályozna téged abban, hogy bármikor rosszat tegyél. Ő még aznap meghalt amikor megharapott, de ez már egy másik történet és most egy kisit pihenni szeretnék. Ha lehet-kérte lágyan én meg mint, akit bolha csípett meg felálltam az ágyról és már indultam az ajtó felé, amikor meghallottam a hangját.
-Edward, nem lehetne arról szó, hogy itt maradsz mellettem?-kérdezte aranyosan.
-Természetesen, hogy lehet, de azt gondoltam, hogy kényelmesebb nélkülem.-válaszoltam neki.
-Nem kényelmesebb-ezzel felhúzta a takaró szélét és megütögette maga mellett az ágyat-Akkor jössz?-kérdezte mosolyogva.
2012. február 15., szerda
8. fejezet
Sziasztok!
Meghoztam a következő fejit, köszönöm a komikat, és remélem most is megírjátok a véleményeteket.
Igyekszem a folytatással.
Pusszancs
Timi
A fejezet:
Bevallottam, hogy kell nekem és, hogy vágyom rá. Ő persze nem úgy reagált rá mint, ahogy vártam, hanem a következőt mondta.
Meghoztam a következő fejit, köszönöm a komikat, és remélem most is megírjátok a véleményeteket.
Igyekszem a folytatással.
Pusszancs
Timi
A fejezet:
Bevallottam, hogy kell nekem és, hogy vágyom rá. Ő persze nem úgy reagált rá mint, ahogy vártam, hanem a következőt mondta.
-Mi lenne, ha bevallanék neked egy dolgot. Méghozzá azt, hogy a te véred énekel nekem, az első perctől kezdve. Ne ne vágj közbe. Ezért nem mentem közelebb hozzád a sikátorban, épp a vadászatról jöttünk haza, amikor meghallottam azoknak a mocskoknak a gondolatait, úgy éreztem segítenem kell neked. Amikor odaértünk még intenzívebben éreztem a véred illatát, de tudtam, hogy nem bánthatlak, bármennyire is csábít a véred. Aztán másnap amikor a terembe lépve megéreztem ugyanazt a finom és mindennél jobban csábító illatot, azt hittem, hogy nem tudok ellen állni, de végül is sikerült. Aztán amikor meghívtalak kávézni az már sokkal, de sokkal könnyebb volt, ahogy sokat éreztem az illatod, nem mondom, hogy már nem csábított, de már nem volt meg az a nagyon erős kényszer, hogy kiszívjam a véred. A kávét is azért ajánlottam fel, mert megakartalak ismerni. Az elején még nem tudtam, hogy te más vagy, hogy te talán el tudnál-e fogadni olyannak amilyen vagyok. Ezután minden csak rosszul sült el az, hogy elküldtél magadtól, aztán a saját titkunk felfedése és végül az én baromira jó beszédem rólad. Tudom, hogy ez most nem tünik valami normális menetnek, de én azt szeretném, ha nem állítanánk direkt még több falat a kapcsolatunk útjába. Szerintem így is lesz ép elég akadály amit majd együtt kell leküzdenünk. Basszus a legfontosabb dolgot elfelejtettem az egész beszédnek az volt a lényege, mármint amire fény akartam deríteni az az, hogy hogyan is érzek írántad. Szeretlek, tudom most biztos azt gondolod, hogy ilyen rövid idő alatt ez nem történhet meg, de igen megtörtént, mégpedig velem és ha ezt nem akarod tudomásul venni, hát jó, de azt tudnod kell, hogy én mindig szeretni foglak és akkor is meletted leszek és vigyázni, törödni és figyelni foglak, ha ne talántán mégis elküldenél. Viszont lenne egy kérdésem, volt időm azon gondolkodni, amit mondtál és arra lennék kíváncsi, hogyan értetted azt, hogy meghalt, mert azt már tudom, hogy nem hazudtál, csak érdekel, hogy mégis mi történt. Nem muszáj válaszolnod, de szeretném tudni a történet végét.-a végét már nem igazán tudtam követni, ugyanis onnan, hogy szeret a kép megszakadt.
-Te....te .......tényleg szeretsz?-kérdeztem kétségbe esetten, mégis boldogan, hisz már azt is mondta, hogy az énekese vagyok és most még hozzá fűzte, hogy ezek mellett ő még szeret is, hát ha ez egy álom, akkor senki ne merészeljen felébreszteni, mert azt akarom, hogy ez az álom örökké tartson.
-Igen. Tudom, hogy nem igazán hiszel nekem, de..-nem engedtem, hogy befejezze, hanem az ujjaimat a szájára simítva hallgattattam el és így én folytattam.
-De hiszek neked. Én sem tudom, hogy hogy vagy hogy épp miért, de én is így érzek irántad. És mielőtt még rosszra gondolnál, én örülök neki és most hogy tudom, hogy szeretsz és ráadásul az énekesed is vagyok, így már nem akarok több akadályt köztünk, sőt azt szeretném, ha felhőtlenül boldogok lennénk, méghozzá együtt.
-Én is ezt szeretném-mondta nyugodtan, de ahogy felnéztem gyönyörű szemeibe a kíváncsiság még nem tűnt el és vártam, hogy még kérdezni fog valamit, de nem tette. Ez egy kicsit értelmetlennek tűnt, ha én kíváncsi lennék valamire, akkor megkérdezném, így ezt az elvet vallva fel is tettem a következő kérdést:
-Mire vagy még kíváncsi?
-Semmire-válaszolta, de engem ilyen könnyen nem rázhat le gondoltam magamban, bár ezt már tudnia kellett volna.
-Szóval, akkor most szépen el fogod árulni, hogy mire is vagy kíváncsi különben megharagszom.
-Tényleg se....
-Nem ne is folytasd-vágtam a szavába-Rendben, én akkor is tudom, hogy van valami, csak azt nem értem miért nem kérdezed meg, így csak rosszabb, mert ilyenre kell, hogy gondoljak: mi az ami érdekel téged, de nem mered megkérdezni vagy, hogy a választól félsz-e, amit a kérdésére adhatok, vagy.... már fogalmam sincs, hogy miért csinálod ezt.- mondtam egyre dühösebben.-Mitől félsz? Ha megígérem, hogy nem fogok semmit se csinálni és nyugodt maradok és még haragudni sem fogok, sőt nem is fogok hisztizni, akkor talán rá vehetlek, hogy válaszolj, ami azt jelenit, hogy felteszed végre azt a kérdést, amit annyira akarsz?
-Igen, de kérlek nyugodj meg, nem lenne szabad ilyen helyzetbe kerülnöd, pihenned kéne. Sajnálom, hogy ha ezzel fel foglak zaklatni, de nem válaszoltál a kérdésemre-mondta-Én még mindig arra a kérdésre várom a választ, amit feltettem. Igaz adtam neked egy olyan opciót is, hogy nem kell válaszolnod, engem sajnos mégis érdekel-mondta és szomorúan rám nézett. Viszont én nem értettem semmit. Milyen kérdésről beszél itt ? Mikor kérdezett engem, és mi az hogy opciót adott, hogy majd válasszak, semmi ilyenre nem emlékszem. Vajon bevertem a fejem, na ezt gyorsan meg is kérdezem tőle, mert ha igen akkor úgy már értem, de ha nem akkor még mindig nem tudom, hogy miről is van szó.
-Figyelj Edward, én amikor elájultam, esetleg beverhettem a fejem?-kérdeztem tőle, a biztos megoldás reményében, de sajnos nem azt a választ kaptam amit szerettem volna.
-Nem szerelmem, miért?-kérdezte értetlenül.
-Én nem emlékszem a kérdésedre-mondtam lesújtva-Kérlek ne hidd azt, hogy nem figyeltem rád, de nem tudom, hogy mi történt és miért nem emlékszem a kérdésedre, de ha újból felteszed akkor most már válaszolni fogok.-mondtam boldogan, ugyanis ilyen jelzővel még nem illetett senki, ettől annyira boldog, sőt feldobott lettem.
-Mielőtt a kérdést felteszem, szögezzük le valamit. Azt tudom, hogy nem hazudtál, hiszek neked-mondta egy mosoly kíséretében és én már kezdetem sejteni a kérdést, de reménykedtem hogy nem ugyanarra gondolunk, bár tudtam, hogy egyszer el kell neki mondanom, de abban bíztam, hogy még van egy kis időm, mielőtt mindent elmesélek neki, de akkor ő ezt a reménysugarat a következő mondatával szétzúzta.-A kérdésem, hogy akkor mi is történt?-Nézett rám kíváncsian, pedig én ezt nem akartam most megválaszolni, de tudtam hogy el kell mondanom neki, így hát bármennyire is felkavart és fájt belekezdtem.
-Az elején még én se tudtam, hogy vámpír. Nagyon jól elvoltunk sőt igazán megkedveltem. Aztán egyszer csak bevallotta, hogy szeret engem és szeretné, ha a felesége lennék, én ennek nagyon örültem sőt boldog voltam. Tehát elérkezett az idő, hogy bemutassam a szüleimnek, elvittem hozzánk vacsira, de amikor anyám meglátta az ajtóban. Nem hitt a szemének. Ezt csak később tudtam meg, ugyanis amikor terhes volt velem, akkor egyszer álmában eljött hozzá egy angyal lehet, hogy nem az volt, de anya úgy gondolta, hogy az mivel gyönyörű volt és szikrázott a bőre, mintha ezer apró gyémánt borítaná, és az angyal azért jött, hogy fegyelmeztesse. Elmondta, hogy vannak vámpírok, hogy honnan lehet őket megismerni és, hogy rám milyen kockázatot fognak jelenteni a vámpírok. Ő ezt addig soha senkinek nem említett, hogy valaha is tudott volna erről, de akkor ott amikor meglátta, rájött, hogy minden amit eddig nem hitt valósnak az nagyon is az. innen változtak meg a dolgok, nem engedte be Danielt, ez volt a neve a vámpírnak, a házba, sőt megmondta, hogy többé ne merjen a közelemben lenni, mert idézem szó szerint ezt mondta "Ő tudja, hogy mi ő és tudja, hogy én nem vagyok az ő számára la tua cantate, és így csak megöli magát", ezen én akkor nevettem, bár nem tudtam, hogy az anyám tud latinul, de akkor is vicces volt, hogy az én 165 centiméteres anyukám megfenyegeti a barátom aki legalább fél méterrel magasabb mint ő. Ezután történtek változások az éltemben. Anyu könyörgött apunak, hogy költözzünk el és mivel apu szerette őt így elköltöztünk. Anyunak azt az egy feltételt kötötte ki apunak, hogy olyan helyre menjünk ahol sokat süt a nap. Aztán egyik nap nem mentem időben haza, anyám nagyon aggódott miattam és aznap amikor hazaértem beavatott mindenbe. Azt is elmondta, hogy azóta, hogy rájött, hogy igenis léteznek vámpírok azóta kutatásokat folytat ilyen ügyben és már bővültek az információi, nem csak azokra támaszkodott amiket az angyal mondott neki. Arról, hogy Daniel meghalt csak annyit tudok, hogy egyszer osztálykiránduláson voltuk és ott találkoztam a régi társával, a kíváncsiságom legyőzött és oda mentem hozzá, kérdezősködtem, sajnos nem tudtam, hogy mi is lesz ennek a vége. Ugyanis én arról a kirándulásról már nem emberként tértem vissza.
-Te....te .......tényleg szeretsz?-kérdeztem kétségbe esetten, mégis boldogan, hisz már azt is mondta, hogy az énekese vagyok és most még hozzá fűzte, hogy ezek mellett ő még szeret is, hát ha ez egy álom, akkor senki ne merészeljen felébreszteni, mert azt akarom, hogy ez az álom örökké tartson.
-Igen. Tudom, hogy nem igazán hiszel nekem, de..-nem engedtem, hogy befejezze, hanem az ujjaimat a szájára simítva hallgattattam el és így én folytattam.
-De hiszek neked. Én sem tudom, hogy hogy vagy hogy épp miért, de én is így érzek irántad. És mielőtt még rosszra gondolnál, én örülök neki és most hogy tudom, hogy szeretsz és ráadásul az énekesed is vagyok, így már nem akarok több akadályt köztünk, sőt azt szeretném, ha felhőtlenül boldogok lennénk, méghozzá együtt.
-Én is ezt szeretném-mondta nyugodtan, de ahogy felnéztem gyönyörű szemeibe a kíváncsiság még nem tűnt el és vártam, hogy még kérdezni fog valamit, de nem tette. Ez egy kicsit értelmetlennek tűnt, ha én kíváncsi lennék valamire, akkor megkérdezném, így ezt az elvet vallva fel is tettem a következő kérdést:
-Mire vagy még kíváncsi?
-Semmire-válaszolta, de engem ilyen könnyen nem rázhat le gondoltam magamban, bár ezt már tudnia kellett volna.
-Szóval, akkor most szépen el fogod árulni, hogy mire is vagy kíváncsi különben megharagszom.
-Tényleg se....
-Nem ne is folytasd-vágtam a szavába-Rendben, én akkor is tudom, hogy van valami, csak azt nem értem miért nem kérdezed meg, így csak rosszabb, mert ilyenre kell, hogy gondoljak: mi az ami érdekel téged, de nem mered megkérdezni vagy, hogy a választól félsz-e, amit a kérdésére adhatok, vagy.... már fogalmam sincs, hogy miért csinálod ezt.- mondtam egyre dühösebben.-Mitől félsz? Ha megígérem, hogy nem fogok semmit se csinálni és nyugodt maradok és még haragudni sem fogok, sőt nem is fogok hisztizni, akkor talán rá vehetlek, hogy válaszolj, ami azt jelenit, hogy felteszed végre azt a kérdést, amit annyira akarsz?
-Igen, de kérlek nyugodj meg, nem lenne szabad ilyen helyzetbe kerülnöd, pihenned kéne. Sajnálom, hogy ha ezzel fel foglak zaklatni, de nem válaszoltál a kérdésemre-mondta-Én még mindig arra a kérdésre várom a választ, amit feltettem. Igaz adtam neked egy olyan opciót is, hogy nem kell válaszolnod, engem sajnos mégis érdekel-mondta és szomorúan rám nézett. Viszont én nem értettem semmit. Milyen kérdésről beszél itt ? Mikor kérdezett engem, és mi az hogy opciót adott, hogy majd válasszak, semmi ilyenre nem emlékszem. Vajon bevertem a fejem, na ezt gyorsan meg is kérdezem tőle, mert ha igen akkor úgy már értem, de ha nem akkor még mindig nem tudom, hogy miről is van szó.
-Figyelj Edward, én amikor elájultam, esetleg beverhettem a fejem?-kérdeztem tőle, a biztos megoldás reményében, de sajnos nem azt a választ kaptam amit szerettem volna.
-Nem szerelmem, miért?-kérdezte értetlenül.
-Én nem emlékszem a kérdésedre-mondtam lesújtva-Kérlek ne hidd azt, hogy nem figyeltem rád, de nem tudom, hogy mi történt és miért nem emlékszem a kérdésedre, de ha újból felteszed akkor most már válaszolni fogok.-mondtam boldogan, ugyanis ilyen jelzővel még nem illetett senki, ettől annyira boldog, sőt feldobott lettem.
-Mielőtt a kérdést felteszem, szögezzük le valamit. Azt tudom, hogy nem hazudtál, hiszek neked-mondta egy mosoly kíséretében és én már kezdetem sejteni a kérdést, de reménykedtem hogy nem ugyanarra gondolunk, bár tudtam, hogy egyszer el kell neki mondanom, de abban bíztam, hogy még van egy kis időm, mielőtt mindent elmesélek neki, de akkor ő ezt a reménysugarat a következő mondatával szétzúzta.-A kérdésem, hogy akkor mi is történt?-Nézett rám kíváncsian, pedig én ezt nem akartam most megválaszolni, de tudtam hogy el kell mondanom neki, így hát bármennyire is felkavart és fájt belekezdtem.
-Az elején még én se tudtam, hogy vámpír. Nagyon jól elvoltunk sőt igazán megkedveltem. Aztán egyszer csak bevallotta, hogy szeret engem és szeretné, ha a felesége lennék, én ennek nagyon örültem sőt boldog voltam. Tehát elérkezett az idő, hogy bemutassam a szüleimnek, elvittem hozzánk vacsira, de amikor anyám meglátta az ajtóban. Nem hitt a szemének. Ezt csak később tudtam meg, ugyanis amikor terhes volt velem, akkor egyszer álmában eljött hozzá egy angyal lehet, hogy nem az volt, de anya úgy gondolta, hogy az mivel gyönyörű volt és szikrázott a bőre, mintha ezer apró gyémánt borítaná, és az angyal azért jött, hogy fegyelmeztesse. Elmondta, hogy vannak vámpírok, hogy honnan lehet őket megismerni és, hogy rám milyen kockázatot fognak jelenteni a vámpírok. Ő ezt addig soha senkinek nem említett, hogy valaha is tudott volna erről, de akkor ott amikor meglátta, rájött, hogy minden amit eddig nem hitt valósnak az nagyon is az. innen változtak meg a dolgok, nem engedte be Danielt, ez volt a neve a vámpírnak, a házba, sőt megmondta, hogy többé ne merjen a közelemben lenni, mert idézem szó szerint ezt mondta "Ő tudja, hogy mi ő és tudja, hogy én nem vagyok az ő számára la tua cantate, és így csak megöli magát", ezen én akkor nevettem, bár nem tudtam, hogy az anyám tud latinul, de akkor is vicces volt, hogy az én 165 centiméteres anyukám megfenyegeti a barátom aki legalább fél méterrel magasabb mint ő. Ezután történtek változások az éltemben. Anyu könyörgött apunak, hogy költözzünk el és mivel apu szerette őt így elköltöztünk. Anyunak azt az egy feltételt kötötte ki apunak, hogy olyan helyre menjünk ahol sokat süt a nap. Aztán egyik nap nem mentem időben haza, anyám nagyon aggódott miattam és aznap amikor hazaértem beavatott mindenbe. Azt is elmondta, hogy azóta, hogy rájött, hogy igenis léteznek vámpírok azóta kutatásokat folytat ilyen ügyben és már bővültek az információi, nem csak azokra támaszkodott amiket az angyal mondott neki. Arról, hogy Daniel meghalt csak annyit tudok, hogy egyszer osztálykiránduláson voltuk és ott találkoztam a régi társával, a kíváncsiságom legyőzött és oda mentem hozzá, kérdezősködtem, sajnos nem tudtam, hogy mi is lesz ennek a vége. Ugyanis én arról a kirándulásról már nem emberként tértem vissza.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)