2.fejezet

Végre véget ért az órám és miközben hátra néztem, kerestem az új arcokat és próbáltam, elvonatkoztatni attól a képtől ami bennem alakult ki vele kapcsolatban, de senki nem tűnt olyannak, akinek ilyen hangja lehet, így hát csalódva neki álltam össze szedni a cuccom és elindultam a következő előadásomra. Ezt az előadást csak azért vettem fel , mert kötelező volt, de én itt nem igazán aktivizáltam magam, mivel én egy jó gimibe jártam és ott ezt már tanultunk, így én ezen az órán csak néztem ki a fejemből és gondolkodtam az éppen meglévő gondjaimon, ez számomra amolyan kikapcsolódás volt. A többi hallgató viszont keményen jegyzetelt és az egész egyetemről próbáltak valahogy bekerülni erre a kurzusra, eddig senki nem ült mellettem, mert a leghátsó padban ültem,nehogy a tanár zaklasson az órán, így most meglepve tapasztaltam, hogy miközben a helyem felé igyekszem egy srác már elő is pakolt és várja, hogy bejöjjön a tanár. Nem törődve az illem szabályokkal amiket az eddigi életem során belém neveltek, nem épp udvariasan szólítottam meg.
-Bocsi ez itt az én helyem , ha szépen megkérlek teszel nekem egy szívességet és elmész innen-kérdeztem tőle kicsit durva hangon.
-Szia , nem látom, hogy rá lenne írva a neved, szóval , ha zavar, ha nem én itt fogok ülni -mondta, én meg csak álltam lefagyva, mert az ő hangja volt. azé aki megmentett, de nem fedte fel a kilétét.
-Szia -próbáltam kedvesebben-A nevem Prue- mondtam- A tiéd?
-Edward vagyok -mondta-együtt járunk belgyógyra igaz-kérdezte
-igen, te vagy az egyik új diák igaz-kérdeztem vissza, de erre már nem válaszolt, mert bejött a prof és elkezdte leadni az aznapi anyagot. Mindenki figyelt, nehogy akár egy szaváról is lemaradjon, én meg csak ültem és figyeltem, de ekkor észrevettem valamit, Edward engem nézett és nem jegyzetelt mint a többi tanuló.
-mit nézel -kérdeztem. Nem válaszolt, hanem kitépett egy lapot a füzetéből és gyöngy betűkkel ráírta.

Te miért nem jegyzetelsz?

Gondolkodtam, vajon mit is írjak, azt azért mégse írhatom, hogy már úgyis tudom az anyagot, csak bejárok erre az órára szórakozás képen. Így hát gondoltam, füllentek egy kicsit

Azért, mert nekem már megvan az anyag,és te miért nem?

Láttam, hogy végig fut a szeme azon az egy szem soron amit írtam, majd felkapta a tollát és gyorsan lefirkantotta a választ és már tolta is vissza nekem a papírt.

Azért, mert nekem is megvan, de muszáj bejönni, mert a végén még megbuktat, csak azért, mert nem jártam be az órájára.

Ezzel én is így vagyok, mert már hallottam ilyenről, hogy valaki csak a vizsgára ment be és meghúzták, pedig tudta az anyagot .

Nem is igazán figyeltem, hogy mennyi telt el az órából, egyszer csak azt vettem észre, hogy már mindenki pakol. Szerencsére nekem ma már nem volt több órám és gondoltam, most haza megyek és megírom holnapra azt a vázlatot amit már több napja meg kellet volna már csinálnom, csak mindig halasztottam, de most elhatároztam, hogy akkor is meg fogom csinálni. Így hát odafordultam Edwardhoz aki velem együtt indult ki a teremből és el akartam köszönni tőle, de ő megelőzött és megszólalt.

-Nem lenne kedved meginni velem egy kávét:-kérdezte és egy féloldalas mosolygást ejtett meg , amitől éreztem, hogy  szív verésem, legalább a kétszerese és ennek hatására a levegőt is gyorsabban kezdtem el kapkodni.

-Hát tudod, tanulni akartam, de ha téged nem zavar , hogy csak egy rövid kávé fér bele, akkor semmi kifogásom sincs ellene-válaszoltam.

-Rendben akkor hát induljunk, de kérlek vezess te , mert csak nem rég költöztem ide és még nem igazán ismerem a jó helyeket-válaszolta

-Oké, akkor elviszlek az én kedvenc helyemre, de csak egy feltétellel, senkit nem fogsz odavinni-mondtam igen komolyan- ígérd meg nekem, hogy nem árulod el a titkomat-kértem tőle

-Rendben, megígérem, hogy soha senkit nem viszek el a te kedvenc helyedre, és esküszöm, hogy soha senkinek nem árulom el, hacsak te meg nem engeded-mondta komolyan, de láttam, hogy a száj széle felfelé húzódik.

Így elindultunk egy csendes , de igen felkapott kávézóba, ami nem volt messze az egyetemtől.

 Imádtam, ezt a helyet, amióta ideköltöztem, hetente legalább egyszer itt vagyok és rendelek magamnak egy igazi finomságot, ami igazából nem is kávé , de én ezért bármit megtennék, az oda felé vezető úton beszélgettünk minden féléről , aztán amikor odaértünk, eléggé meglepődött a hely láttán, mivel kintről egészen romhalmaz kinézete van, de belülről, igazán impozánsnak számít. Körülnéztem és észre vettem, hogy a kedvenc asztalom pont üres, így megfogtam Edward kezét és elkezdtem húzni, hogy minél előbb odaérjünk, mielőtt bárki is leülne oda. Amikor oda értünk, ár megnyugodtam és csak most vettem észre , hogy még mindig szorongatom Edward kezét, gyorsan elengedtem és elrebegtem egy halk bocsánatot, amit reméltem, hogy meg hall. leültünk és megint elcsodálkoztam milyen kényelmes lehet egy szék, hát igen eléggé fura dolgok jutnak az eszembe, hamarosan megjött Rachel, a pincérnő, de mi már jó barátnők lettünk amióta idjárok kávézni.

-Szia -köszönt -Mit hozhatok-kérdezte

-Szia , nekem a szokásosat-mondtam és ránéztem Edwardra, aki csak nézett ki a fejéből, így hát meglengettem előtte a kezem és így szóltam- Hahó Edward , Föld hívja Edwardot, mit szeretnél inni-kérdeztem most én is.

-Öhhhhh , nem is tudom, szerinted mi a legjobb-kérdezte tőlem

-Ha rám mered bízni magad, akkor választok én helyetted mégpedig az én nagy kedvencemet-válaszoltam neki mosolyogva.

-Annyira csak nem lehetsz elvetemült vagy remélem az ízlésed nem olyan rossz, hogy egy kávétól szenvedjek, szóval ide azzal a nagy kedvenccel-nevetett fel ő is.

-rendben, máris hozom-mondta Rachel egy mosoly kíséretében és elment , hogy leadja a rendelést. amíg vártunk a kávéra , csend telepedett ránk és én már nagyon örültem, amikor meghozta Rachel a kávét.

-Na milyen-kérdeztem kíváncsian, miután belekóstolt a forró kakaóba, hát nem azt a választ kaptam amire vártam, de végül is nagy meglepetést okozott vele.