11.fejezet

Sziasztok !!!!!
Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a fejezetet, de végzős vagyok és most sajnos minden összejött. Nem tudom, hogy folytatás mikorra várható, de reményeim szerint hamarosan.Tényleg sajnálom, remélem megértitek és még mindig olvasni fogtok, de nem is szaporítom tovább a szót, a lényeg, hogy itt az új feji. A fejezetről röviden csak annyit, hogy tudom ez most nem lett valami esemény dús, de néha egy két ilyen fejezet után robban a bomba. Akkor hát jó olvasást.
Pusszancs
Timi


U.i.: A helyesírási hibákért előre is bocsi. XDXD


Prue szemszöge :


Egyszer csak azt éreztem, hogy valami megérinti az arcomat nem tudtam elképzelni, hogy mégis mi lehet, így gyorsan végig gondolva a lehetőségeket, a saját védelmi ösztönöm ajánlotta a megoldást, mégpedig a leterít és kifaggat módszert. Nem telt bele fél másodpercbe és máris tudtam, hogy mit kell tenni, hála a sok éves önvédelmi tanulmányaimnak. Így hát első lépésben kipattantam és közben megragadtam a támadóm karját és egy lendületes forgással, majdnem sikerült is leterítenem. Viszont ekkor meghallottam a támadóm hangját és elöntött a nyugalom és ezt az érzést rögtön követte is a megbánás.
-Szerelmem, nyugi én vagyok.-mondta megnyugtatóan, miközben visszahúzott maga mellé. - Mi történt kedvesem-érdeklődött komolyan.
-Semmi, én csak megijedtem. Mármint még soha nem keltem arra, hogy valaki birizgál és megijedtem.-mondtam gyorsan és mentegetőzve - Én tényleg sajnálom, nem is tudom mi járt a fejemben. Na jó tudom, hogy mi járt, de én azt gondoltam, hogy valaki bántani akar és ez csak egy védekező mechanizmus volt a részemről-folytattam tovább a mentegetőzést.
-Héj, héj kicsim nyugodj meg. Nincs semmi baj.-mondta megnyugtatóan viszont visszatérhetnénk ahhoz a részhez, hogy még ne ébredtél valaki birizgálására? -kérdezte már kaján vigyorral a képén.-Ezt úgy kell értenem, hogy te még érintetlen vagy?-érdeklődött, de láttam hogy ezt komolyan kérdi, nem csak poénkodni akar.
Én egy ideig csendben gondolkodtam és azon agyaltam, hogy erre mi is a jó megoldás. Komolyan ezen töprengtem, mert nem tudtam rá a választ. Vajon ha bevallanám neki, hogy igaza van, akkor többé már nem kedvelne vagy elutasítana, mert én nem vagyok tapasztalt, de ha meg azt mondanám neki, hogy már nem vagyok szűz, akkor meg abból is egy csomó gond adódhat, Lehet, hogy pont ezért nem kellenék neki, mert azt gondolná, hogy én mindenkivel összefekszem. Nem tudok dönteni, erre a kérdésre nincs jó válasz, legalábbis szerintem, de mielőtt mégis megadhattam volna a kívánt választ, ő közbeszólt.
-Nem muszáj felelned, én nem ítélkezem feletted.
-Én nem az, hogy nem akarok válaszolni, csak nem szeretném, ha emiatt megváltozna bármi is köztünk.-mondtam halkan
-Bármit is mondasz az nem változtat a kapcsolatunkon és az érzelmeinken sem.
-Szóval ....... Én ....... hogy is mondjam. Ahhhhh igen , mármint én még az vagyok.-Ekkor viszont olyan dolog történt amire nem számítottam.
Ez az húgi, tudtam hogy még tiszta vagy-kiáltott fel  Emmett, olyan hangosan, hogy én meglepődve kaptam fel a fejem.Ekkor azonban egy sokkal megrázóbb dolog történt, mert rájöttem, hogy valószínűleg az egész család végig hallgatta az esti és a reggeli beszélgetésünket is, és hát ez elég zavaró volt.
-Azt hiszem jobb lesz, ha most lemegyünk reggelizni-mondtam és rámosolyogtam Edwardra.
-Igen persze, már biztos nagyon éhes vagy-mondta miközben épp a lépcsőn mentünk le.
-Ja éhes, de nem ételre, hanem a mi kis Edy fiunkra-mondta már röhögve Em. Amit Rose egy nyaklevessel jutalmazott.
-Hát lehet, hogy Edyt is felfalnám, de ha ő lett volna ma a terítéken, nem hiszem, hogy azt a konyhában akarnám elintézni,hanem fent a szobában. Bár ahogy így elnézem, neked nem lesz ilyen szerencséd, mert Rose a közeljövőben nem hiszem, hogy beenged a szobátokba.-válaszoltam és közben Rosera kacsintottam, majd ezután Edward felé fordultam és az ajkaira tapadtam. ezt csak azért tettem, hogy Emmettet megleckéztessem, de nem számoltam azzal, hogy milyen nehéz is lesz számomra ellen állni Edward kívánatos ajkainak, de nem engedtem, hogy a vágy eluralkodjon felettem, ezért megszakítottam ajkaink játékát, majd látványosan megnyaltam az ajkamat és így szóltam.
-Huuuuu tényleg étvágygerjesztő vagy.-Ez után lassan kisétáltam a konyhába ahol Esme várt.
-Hallottam, hogy lejöttök reggelizni és gondoltam csinálok neked valami finomat-szólt kedvesen egy mosoly kíséretében-Emmettel meg ne törődj ő már csak ilyen gyerekes, de pont ezért imádjuk.
-Köszönöm, nagyon jól néz ki-feleltem és az első falatot máris a számba helyeztem. Ez nagyon finom, köszönöm a reggelit mondtam miután befejeztem az omlettet.


Esme által készített ínyenc finomság:

10.fejezet

Sziasztok!
Bocsánat a késésért és azért is, hogy most csak ilyen rövid lett a fejezet, de sajnálatos módon nagyon sok volt a tanulni valóm.
még egyszer bocsi 
Komizzatok légyszi
Pusszancs:
Timi




Prue szemszöge:




Edward visszasétált az ágyhoz és bebújt mellém a takaró alá. Én a fejemet a mellkasára hajtottam és így kényelembe helyezve magam próbáltam elaludni, de ez nem tűnt egyszerű feladatnak, ha ő mellettem feküdt, de egy idő után mégis sikerült és átléptem az álmok világába.
Azt álmodtam, hogy Edward rétjén vagyunk és fekszünk egymás mellett és beszélgetünk mindenféléről, hogy még jobban megismerjük egymást. Nagyon élvezem ahogy a nap sugarai cirógatják a bőröm és közben Edward édes hangon meséli az életét. Váratlanul megváltozott az álmom és egy hideg helyen találtam magam és sötétség vett körül és bármennyire is próbáltam kinyitni a szemem, nem voltam rá képes. Aztán a sötétben várva a reggelt egy párbeszédre lettem figyelmes:
-Ugye nem gondoltad komolyan?
-De, ő nem tett semmi rosszat, csak rosszkor volt rossz helyen. Te is tudod, hogy mi a feladatunk. Én csak a dolgomat végeztem.
-Te tényleg, úgy gondolod, hogy jó döntés volt az, hogy megmentetted?
-Lehet, hogy nem volt az, de ezt nem a mi feladatunk eldönteni.
-Az meg sem fordult a fejedben, hogy esetleg ő is olyanná válik?
-Nem, a méreg nem tudta kifejteni a hatását, szóval ő még mindig ember.
-Rendeben, tegyük fel, hogy még mindig ember, akkor mit csinálunk? Az osztálya már elment és gondolom már bejelentették az eltűnését.
-Két megoldás is az eszembe jutott. Az első az ha mi is beszállunk a keresésbe és mintegy véletlenül megtaláljuk. A másik, hogy hamis személyiséget kreálunk neki, és ezzel egész életében hazugságra kényszerítjük.
Ez már túl sok volt nekem, nem értettem, hogy mi történik és, hogy egyáltalán kiről van szó. Éreztem, hogy már nem bírom sokáig, próbáltam magamba fojtani a könnyeimet, de ez nem sikerült és a következő amit éreztem az az volt, hogy a félelem eluralkodik rajtam, mert mi van, ha rájöttek, hogy én hallottam őket, akkor velem mi fog történni. Ilyen és ehhez hasonló dolgok futottak át a fejemen, miközben azzal gyötörtem magam, hogy kiutat keresek.
Aztán már csak azt éreztem, hogy valaki rázogat és erre már felébredtem egy olyan álomból, amiről azt gondoltam, hogy a valóság.
-Prue szerelmem nincs semmi baj, ne félj nem engedem, hogy bárki is bántson.Tudom, hogy rosszat álmodtál, de próbálj meg megnyugodni és utána meséld el szépen, hogy mit álmodtál az segíteni fog.
-Én ...nem tudom ....én nem ...tudom-nyöszörögtem neki, kérve ezzel arra, hogy ne feszegessük a témát, de sajnos ő nem akarta abbahagyni.
-Kérlek, kicsim.-mondta miközben letörölte a szememből előbújó könnyeket.
-Kérlek, értsd meg, hogy nem megy. olyan félelmetes volt én azt hittem, hogy megfogok halni. Én... olyan valóságos volt, mintha tényleg megtörtént volna.
Ezután kitört belőlem a zokogás és Edward magához ölelve csitítgatott. Reméltem, hogy nem fog kérdezősködni az álmom felől.
-Szerelmem, most már próbál megnyugodni és nem gondolni rossz dolgokra. Én itt vagyok és vigyázok rád, nem eshet semmi bajod.-mondta gyengéden, miközben simogatta az arcom.
-Rendben, de tényleg nem hagyj egyedül.
-Nem foglak-nyugtatott meg és e célból egy gyors csókot nyomott ajkaimra.Így újból átléptem az álmok világába.


Az ágy amiben első éjszakájukat töltötték: