5. fejezet

Sziasztok!!!!!!!!!!!!
Először is szeretném megköszönni a komikat. Remélem ez a fejezet is elnyeri majd a tetszéseteket.
Puszi :
Timi


A fejezet:


Igen ígérem-mondtam, de ekkor még nem sejtettem, hogy egy perc múlva olyan dolgokra derül fény ami még álmomban is csak nehezen jutott volna eszembe.
Miután Edward beavatott mindenkit, hogy mégis mire készülünk, kitört a hangoskodás.
Először Rosalie tiltakozott, én pedig meglepődtem, hisz eddig azt hittem, hogy később még barátnők is lehetünk, ez a lépése nagyon fájt. A következő közbeszólót Carlaisle  szakított a félbe.
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne, Edward-mondta olyan hangsúllyal amiből kiérződött, hogy komolyan gondolja amit mond.-Tudom most úgy érzed ő a tökéletes, de még várj vele, hisz nem tudhatod biztosra.-mondta, de láttam az arcán, hogy sajnálja -Mindig is azt akartam, hogy boldog légy, de nem hiszem, hogy kockáztatnod kéne az életünket.
-Értem-mondta- de nekem közben eszembe jutott egy megoldás-mondta magabiztosan-Alice nézz bele a jővőjébe-kérte kedvesen.
-Igenis-szalutált viccesen Alice és ezen az egész család nevetett-Várj egy kicsit -kérte.
-Edward-szóltam félénken-Alice hogy tud a jövőbe nézni?-kérdeztem.
-Hát, mindjárt megtudod, ha Alice engedélyt ad, de ha nem akkor esetleg el kell halasztanunk a nagy beszélgetést-mondta halkan
-Értem, de ez nem fog előfordulni, igaz. Megígérted-mondtam neki kicsit nyafogósan
-Igazad van, megígértem, de azt nem kötöttük ki, hogy muszáj ma. Azt meg tudom, hogy valamikor meg fogod tudni.
Ekkor Alice táncolt be a szobába mosolyogva és már mindenki a választ várta, mikor Edward is elmosolyodott és így szólt-Akkor, hát folytassuk tovább.
-Mit láttál -kérdezték a többiek, mire ő csak  elmosolyodott és Edwardra kacsintott.
-Prue megtudja a titkunkat és elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk-mondta.
-Biztos, hogy nem ezt láttad-mondta Em-ha ezt láttad volna, nem kacsintottál volna Edi fiúra mielőtt elmondod nekünk. Szóval, mi is láttál?-kérdezte kaján vigyor kíséretében.
-Semmi olyat, ami rád tartozna-mondta Alice-de a lényege az volt, amit mondtam-de ezt már Carlaisle felé fordulva mondta
-Rendben-mondta Carlaisle-hiszek neked.
-Hát most már megtudtuk, hogy nem lesz baj. Akkor kezdjünk is neki-mondta Edward és most csak rám irányította a szemét és figyelte minden rezdülésemet amely a meséje közben akarva vagy épp akaratlanul is megjelent az arcomon.
-Az első amit mielőtt még elmesélem a titkunk az az, hogy meg kell ígérd, hogy soha semmilyen körülmények közt nem mondod el soha senkinek sem.-mondta nagyon komolyan
-Ígérem, de ez rátok is vonatkozik-emlékeztettem őket.
-Rendben  a történetünk nagyon régre nyúlik vissza. Azonkívül a mi családunk nem igazán normális , ugyanis mi ....-halgatott és én már kezdtem a falra mászni, de ekkor megszólalt és én azt hiszem nem épp úgy reagáltam, mint ahogy ők számítottak rá-Mi vámpírok vagyunk -mondta és most még jobban fürkészte a az arcom.
-Hogy mi...?-kérdeztem kicsit furán-Tudod én az előbb azt hiszem rosszul hallottam. Mintha azt mondtad volna, hogy vámpírok vagytok-mondtam, és még mindig nem fogtam fel , hogy tényleg ezt mondta.
-Teljesen jól hallottál-válaszolta .
Mire az én reakcióm mindenkit megdöbbentett, ugyanis kitört belőlem a nevethetnék és nem is tudtam abbahagyni. Nem is jutott el az agyamig, hogy mindenki engem néz és kicsit értetlenül figyelnek, hogy vajon mikor hagyom abba, de ahohgy megpróbáltam elfojtani magaban a nevetési kényszert, úgy jutott eszenmbe rögtön, hogy mi is hangzott el az előbb és azért újból nevetnem kellett. Nem tudom mióta nevethettem, de a hasizmaim, már nagyon is tiltakoztak a további munka ellen, de erre én már nem figyeltem, mert ekkor eljutott a fülemig Edward egyik kérdése.
-Apa, szerinted jól van?
Carlaisle hosszan vizslatott, majd megszólalt és olyat mondott amitől magam is meglepődtem.
-Nem tudom, de az biztos, hogy nagyon furán reagál a dolgokra-mondta.
-Bocsánat -mondtam-csak azért nevettem, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar beavattok abba a titokba, ami számomra nem is titok-mondtam és ezzel mindenki arcára más és más érzelem ült ki volt itt érdeklődés, düh, meglepettség, félelem, azon az arcon ami a legjobban érdekelt volna, nem látszott semmi. Olyan volt mintha megfagyott volna és nem érezne semmit.-Oké, úgy látszik az elejéről kell kezdenem. Szóval én eddig is tudtam, hogy vámpírok vagytok, de azt is tudom, hogy ti úgymond a jók  vagytok, mert ti mind "vegetáriánusok" vagytok. Csak azon csodálkozom, hogy megszegtétek az egyik legfontosabb törvényt amit a Volturi betartásra kényszerít a vámpír világban.-folytattam volna, de ekkor egy hang megállított.
-Te..... te tudtad , hogy mik vagyunk?-tett fel egy idióta kérdést, hisz az előbb mondtam.
-Igen, de ha mindig közbeszólsz sose fogunk a végére érni-mondtam komolyan-akkor végig hallgatsz vagy nem, válassz -folytattam
-Én nem fogok többet közbe szólni, ígérem. Folytasd kérlek-kért lágy hangon
-Akkor kezdeném is az én titkommal. Én kiválasztott vagyok. Tudjátok, hogy mit jelent vagy szeretnétek, hogy kifejtsem?-kérdeztem