1. fejezet

Sziasztok meghoztam az első részt, remélem tetszeni fog. És akkor itt a fejezet:



A nevem Prue Stanton és Londonban élek, itt tanulok az egyetemen és mellette egy bárban vagyok pincérnő.
Szeretem a munkám, de csak azért dolgozom suli mellet mert muszáj. Az egyetemen orvosnak készülök és remélem el is fogom érni a célom.
Épp hazafelé tartottam a zene szólt a fülemben, amikor valaki befogta a számat és egy kést szorított a nyakamnak, én nagyon megijedtem, hogy itt ér véget az életem vagy ha nem akkor sokkal rosszabb lesz élnem. Az egyik férfi hátraszorította a kezem míg a másik kitépte a fülemből a fülhallgatót és megszólalt, tudtam soha nem fogom elfelejteni a hangját ahogy a fülemhez hajolva bele suttogta:
-Imádnivaló vagy, te szépség nem tudtad , hogy egy ilyen lánynak nem szabad egyedül sétálgatni a sötét utcán? Hát ha eddig nem tudtad, most megtanulod-mondta nyugodt hangon-amitől rám jött a frász.
Ekkor megszólalt a másik is :
-Siess én is sorra akarok kerülni a cukorfalatnál-ekkor éreztem először , hogy ennél már csak rosszabb lesz.
Erre a felszólításra az első nekiállt letépni a felsőmet , majd megragadta a mellem , én meg felkiáltottam a fájdalomtól, erre a másik befogta a szám. Eközben a másik már  nadrágom gombjaival volt elfoglalva. Ekkor egy hang hasított bele az éjszakába és én azt hittem megmenekültem.
-Hagyjátok békén-szólt az idegen
-Miért tennénk-kérdezte az egyik mocsok vigyorogva
-Mert én azt mondom, és ha nem teszitek, velünk gyűlik meg a bajotok-mondta még mindig nyugodtan
-Velünk, mégis kik vagytok én csak téged látlak egyedül
-Attól , hogy nem látsz minket még itt vagyunk szólt egy hang és ez nem az ő hangja volt. Ettől már ők is megijedtek és azt mondták, hogy ha elengednek engem akkor ő is elengedi őket. Ebbe az idegen belegyezett  és már nem állta el a sikátor bejáratát. Ezek a gyáva férgek meg gyorsan eliszkoltak innen.
Ahogy elengedett a mocsok össze csuklottam és tudtam, hogy össze kéne szednem magam, de nem ment.
Ekkor az árnyákból előlépett egy gyönyörű lány és odasiklott hozzám, leguggolt én meg csak néztem a mozgását mely egy balerina járását idézte.
-Jól vagy -kérdezte tőlem kedvesen
-I-i-igen azt hiszem, nincs semmi bajom. Ekkor egy másik árny is kilépett a sötétből és megkérdezte
-Ugye nem bántottak?
-Nem , mármint úgy-szóltam és elpirultam-lesz egy -két kék foltom, de semmi más -szóltam miután megmozgattam magam .
-Rendben, akkor most menj egyenesen haza és soha ne beszélj rólunk senkinek- mondta- Felejtsd el , hogy bármikor is találkoztunk -szólt egy harmadik hang , de ő nem lépett ki a sötétből.-Megértetted ?-kérdezte durván
-Igen.-szóltam.
Mielőtt bármit tehettem volna már el is tűntek, én amilyen gyorsan csak tudtam hazamentem, de nem tudtam nem rájuk gondolni . Vajon kik ők? Honnan tudták , hogy bajban vagyok? és még több száz kérdés fogalmazódott meg bennem velük kapcsolatban. Tudtam, hogy pihennem kell , mert holnap suli , de csak rájuk tudtam gondolni. Valamikor az éjszaka közepén lesújtott rám az álom. Reggel az ébresztő hangjára ébredtem, első gondolatom az volt hogy mitől fáj a nyakam, aztán egy pillanaton belül minden beugrott.
Az egyetem felé féltem, hátha megint megtámadnak, de szerencsére nem történt semmi. Az első órám belgyógyászat volt és a tanár azzal kezdte az órát, hogy mivel a van a félév első napja, ezért pár új diákot kapunk. Mr. Rogers megkérte őket, hogy álljanak fel és mondják el a neveiket, én azt hittem több meglepetés nem érhet, de ekkor egy olyan hangot hallottam amiről azt hittem többé nem fogom hallani.Az ő hangja volt aki megmentett, de nem lépett ki a sötétből.
-Jó napot a nevem Edward Cullen.-mondta azon a gyönyörű hangján.
Nem láttam, hogy ki az , mert én az első padban ültem, az ő hangja meg valahonnan hátulról jött.
A bemutatkozások után normálisan folyt tovább az óra, de én már nem tudtam figyelni, csakis az járt a fejemben, hogy lehet itt és vajon ki is ő?